Szóval ma szavaztam először Dániában. Vagyis ez csak részben igaz, mert a magyar követségen már többször is, de most szavaztam úgy először, hogy dán választáson. Pont ugyanúgy izgultam, mint anno amikor életemben először szavazhattam! (Mármint saját jogomon, mert a négyigenesen is szavaztam Anyukámmal ugye :) Néhány apróságot megfigyeltem, van, amit már korábban is, van, amit most először.

• - nincsen kampánycsend. Mindig rájövök, hogy nekem mennyire természetes pedig, valahogy mindig helytelennek tűnik, amikor politikai hírdetést látok választás napján a tévében, újságban, az utcán (fényreklámos autót pl.)
• - általában a választás kevéssé ünnepélyes ügylet, mint odahaza, amolyan hétköznapi dolog
• - eleve nem vasárnap, hanem egy hétköznapon van
• - nem kérdés, hogy megy-e szavazni az ember. Itt mindenki szavaz. Ha nincs fogalma, hogy kire, akkor üresen, vagy akire legutóbb is, vagy akire mindig is szokott, de valamit szavaz

sokkal gördülékenyebb az egész ügylet, mint otthon (legalábbis Zalaegerszegen, mert máshol még nem próbáltam). A választási kártyádon ott van, hogy hányas asztalnál lévő könyvben van a neved (lakóhely körzete szerint). Odamész ahhoz az asztalhoz, mondjuk 7-es, odaadod a kártyádat, kapsz egy szavazólapot. Nincs személyi ellenőrzés, nem kell aláírnod, nincs az orrod előtt pecsételjük le a szavazócédulát, nem kapsz borítékot. Nincs cicó. Kezedbe a két hatalmas ív (város és megye), hatalmas volt mind a kettő, nagyobb, mint A3, rá kell ugye hogy férjen mind a 15 párt, annak minden jelöltjével, aztán mehetsz is. :) Előtte azért személyazonosítás képpen megkérdezte a bácsi, mikor van a születésnapom, amúgy hogy letesztelje, tudom-e. Mondjuk erre a magyar fejemmel egyből arra gondoltam, ez mekkora hülyeség már, ha egyszer választási csaló lennék, legalább megjegyezném az alternatív személyiségemnek azon adatait, amik a választási kártyán rajta vannak, még mindig el-elcsodálkozom néha, hogy itt nem a mások kicselezése az alapbeállítás.

A terem közepén sorban állt vagy 10 szavazófülke, az egyik oldalon bemész, a másik oldalán kijössz. Ha nincs láb a fülkében, már mehet is a következő. A fülkében átlyukasztott, madzagon lógó tompa ceruza lógott, semmi az erre az alkalomra készíttetett egyen-golyóstoll. Egy poszter odabenn lerajzolta, hogyan kell ikszet tenni valahová (kuncogtam, hogy a rajzon lévő szavazólapon értelmetlen szavak voltak, nehogy ezzel is befolyásolják az embert :) illetve hogy hogyan hajtogasd szépen 3-ba a nagy ívet (az alsó harmadát fel, aztán a felső harmadát le) és már mehettél is. A tulsó oldalon áll az urna, oda bedobod, és már le is van tudva a dolog.

Azon is mulattam, hogy mennyire általános lehet, hogy ilyen nagyok a szavazólapok: a fülkében nem egy vízszintes polc volt, hanem egy hogy is mondjam, görbe lap, amire szépen fel lehetett fektetni ezt a hosszú listát. Elég avíttas volt már, látszott, hogy a többször felhasználós (fa)urnákkal együtt ezeket is sok évtizede nyűvik már a demokráciában edződött dán választópolgárok.

Mindezek után meg egy órát álltam egy másik szavazóhelyül szolgáló iskola előtt az egyik szomszédommal, és egy perselyt szorongatva gyűjtögettem az aprópénzt egy dán gyermekalapítványnak. Az adománygyűjtést szabályozó törvény szerint nem szabad odamenni emberkhez és kéregetni tőlük, csak szépen állni lehet és mosolyogni, így kevéssé érződött kéregetésnek a dolog, és még adakoztak is az emberek. Észrevettem, hogy főleg az idősek, meg azok, akik kisgyerekkel voltak, ők a gyereknek adtak pénzt, hogy bedobhassa és ezzel is tanulja a jó példát.

Jó kis megfigyelésekkel telt a mai napom. (Meg a makrókönyv első két fejezetével. :)