Tengap jól elmentem két órára találkozni a barátnőimmel. Gondoltam, pont megiszom egy kávét (még nem vettem magamnak és Bálintnak már én untam a nyakára járni, ki tudja, ő mennyire unt vajon), meghallgatom, mi történt velük az elmúlt hónapok során, majd este 9re már otthon is leszek, hogy pont átnézhessek még egy tételt elalvás előtt. Napersze. Természetesen az egész este Sophi hibája volt, aki megmutatta nekünk ezt az irtó jó új helyet, a Csendest (amit már más is ajánlott, szerintem Zsuzsika, de nem vagyok benne biztos) ami egy frankó kis alter hely, pontosabban Art Bar és Létterem, amolyan romkocsma jelleg, igazi Budapest, plafonról lógó 80-as évekbeli gyerekjátékokkal és pöttyös bögrében felszolgált ovis kakaóval.
És rengeteg, rengeteg nagyon finom pálinkával. Ma egyik szemem sír, hogy miért kellett ennyire későn és ennyire tanulálsra képtelen állapotban hazajönni, de a másik szemem nevet, hogy mennyire jóleső, spontán esténk volt hasznos beszélgetésekkel és rengeteg csiviteléssel meg vihogással (és nem, nem csak én csiviteltem és vihogtam! :) A lányok rábeszéltek, hogy írjak többet és írjak a tanulmányaimról is (örök hála, lányok, eddig igyekeztem visszafogni magam!), illetve hosszas vita után ismét megegyeztünk, hogy a magyarok csak jobb fejek mint a dánok, jelen beszélgetés tárgyát képző befogadóképességet tekintve mutatónak is. Ja, és lesz több kép a blogon, mert felméréseim szerint ezzel szolgáljuk leginkább olvasóink igényeit.
Jaés ezen a Csendes nevű helyen tegnap Kispált játszottak a Csík zenekar feldolgozásában
https://www.youtube.com/watch?v=xxVqDZcLSyY&feature=related
és hiányzott Réka meg ahogyan a konyhában hallgattuk a Csík zenekart Quimbit meg Kispált játszani. Hüpp.
https://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI
Utolsó kommentek