Julcsikadaania

Utolsó kommentek

  • julcsikadaania: A cikk alapján a nálunk használatos háttérképek valóban, de maga a kártya?! (2014.07.18. 08:34) csupa csalódás
  • hkristof: Ahol szervusszal köszönnek, ilyen kártyát használnak. Amúgy magyar találmány a bajor kártya: en.w... (2014.07.15. 21:22) csupa csalódás
  • julcsikadaania: @madridilány: nahát, te madridilány, blogszerkesztés közben én csak most látom (vagy már elfelejte... (2014.04.22. 07:41) Picinép
  • madridilány: Menni fog ez Julcsi, csak így tovább! Havazni meg nem fog, én is eldöntöttem, hogy Madridba addig ... (2012.10.24. 10:57) harmadszor
  • julcsikadaania: Köszönöm szépen, kedves Azonosítatlan Blogolvasó! :) (2012.10.24. 00:22) utolsó első
  • Utolsó 20

Címkék

2012.10.15. 20:35 julcsikadaania

utolsó első

Ma volt az első nap az iskolában, és mint ilyen egyben az utolsó is ebből a fajtából. Elképesztő, hogy ezen túl nem lesz több tantárgyam, úgyhogy ez volt az utolsó első napom. Örülök is neki, mint egy kisgyerek. 

Ma csak egy órám volt, úgyhogy nem sok benyomás ért eddig. Megerősödtem a már korábbi megfigyelésemben, miszerint a német lányok nem igen öltöznek csinosan, leginkább az amerikai ismerőseim stílusára hasonlítanak: farmer meg pulcsi. Én az egyszerű szoknyámban, hajfonatommal és gyöngy fülbevalómmal határozottan kilógtam a sorból.

Valamint azzal, hogy csak nálam volt számítógép, illetve nem igaz, egy másik lánynál is, de aztán kiderült, hogy ő a másik cserediák. (Szlávos neve volt egyébként, meg a kiejtése is, valamelyik szomszédos országunkból lehet.) A prof nagyon el volt telve önmagával,  az első egy órában sztorizgatással villogtatta a tudását, aztán meg lelépett, és a rendkívül idegesen feszengő tanársegédjére bízta a további tennivalókat, miszerint hogy találja ki, hogy ki milyen kiselőadást tart. A kiselőadások kiosztása iszonyat civilizált módon, néma csendben, kézfeltartással történt, érzékeltem a német precizitást működés közben, bár most hogy így belegondolok, úgy emlékszem, otthon az ELTÉ-n is így csináltuk. Amikor pedig kiment a prof, mindenki megtapsolta, méghozzá tapsolás helyett az asztal kopogtatásával. Na ez fura volt. 

Magánjellegű plusz info, hogy azt a témát kaptam (Helmut Kohl) amit akartam, és teljesen véletlenül épp a mellettem ülő, szimpatikus lánnyal, akivel már előtte kommunikáltunk kicsit, úgyhogy mindketten szemmel láthatólag örültünk, hogy a másik lett a tanulócsoportunk. Az idő továbbra is nagyon szép, bár ma kifejezetten hideg lett, de direkt a nagy parkon át, kerülőúton mentem az egyetemre és nem bántam meg. Az ember egyből felvidul, ha egy 10 perces, parkon át vezető, friss, tempós sétával indul a napja!

(Hát még ha biciklizhettem volna... :)

(Og her er der en lille hilsen til mine trofaste danske læsere - yes, you know who you are! - jeg synes stadigvæk ikke, at google translate gør et særlig godt job (har lige testet), så bare spørg løs! <3)

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://julcsikadaania.blog.hu/api/trackback/id/tr674850679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

julcsikadaania 2012.10.24. 00:22:00

Köszönöm szépen, kedves Azonosítatlan Blogolvasó! :)
süti beállítások módosítása