Érdekes módon még sose jutott eszembe megemlíteni, de mint azt a legtöbben amúgy is tudjátok, Koppenhágában filippinó misére járok. Méghozzá egy ilyenkor csurig megtelő, közeli templomba, ami ráadásul még katolikus is, ez errefelé egyébként hiánycikk. Az egész úgy indult, hogy keressünk angol nyelvű misét, aztán ez annyira megtetszett, hogy már nem is járok dánra, csak ha nagyon muszáj. Annak ellenére szeretem a kis filippinók (ahogy Zé hívja őket: Picinép) miséjét, hogy némileg korlátozva vagyok az egyébként preferált tömegbe olvadásomban: a teljes gyülekezet a mellkasomig ér. Mármint persze csak a felnőtt férfiak. A nálam 5 évvel idősebb, indiai atya, Father Joe az egészben a legjobb, valamihogy mindig sikerül megnevettetnie a jónépet és jóarc módon még a nevemet is megjegyezte. Most épp a szabadságát tölti ezért ma a másik indiai atya, Father Benny misézett, aki a héten jött vissza pár hetes afrikai nyaralásából. Azzal kezdte ékes indiai akcentusával a szentbeszédet, hogy "Amióta visszajöttem, furcsa módon mindenki megjegyzi milyen barna lettem. Én csak azt nem értem, előtte akkor mi voltam?!" 

A kedvencem a filippinókban, hogy iszonyat élettel teliek, folyton zsizsegnek (nem csak a gyerekek), hogy lazán veszik a dolgokat (a tizenöt minisztránsgyerek tizenhat fele lép, miközben végelenül cuki mindegyik és fülig ér a szájuk), meg leginkább hogy rengeteget énekelnek és mindezt ráadásul vidáman.

Ma Father Benny mutatott egy kis videót, amit az ugandai nyaralása alatt vett fel egy helyi miséről, a püspök misézett, éjfekete táncosok, egyforma, színes ruhában betáncoltak a Bibliával, szintén éjfekete minisztránsok és papbácsi, vagyis püspök előtt. Miközben egy, a táncosok közt táncikáló kisfiún mosolygott a templom, azon gondolkoztam milyen mókásan átjönnek a kulturális különbségek az egyébként egységes keretek között mint a püspök és a minisztránsok ruhája, ami természetesen tök ugyanolyan volt, mint a mi minisztránsaink vagy Father Benny cucca, de ugyanúgy lehetett volna Egerszegen vagy Stuttgartban is vagy akárhol. Meg a dal, amire táncoltak is ismerős volt, de mégis igazi afrikiai stílusban nyomták. Valahogy úgy, ahogy a filippinók is bő torokra eresztik az Alleluja-t még ott is, ahol a liturgiában egy egyszerű, három szavas válasz van, vagy ahogy a magyarok úgy éneklik a "Hozsanna a magasságban"-t, mintha örömének helyett leginkább a megfeszített Krisztust siratnák, olyan jó lassan meg elnyújtva, minden három ütem után egy kicsit elgondolkozva, hogy hóóóóózsannaaaaaa aaaaa magassáááááááágbaaaaaan....