Idén Münchenben maradtam húsvétra, és úgy gondoltam, itt összegyűjtök néhány benyomást interkulturális irányban érdeklődő rokonaimnak és barátaimnak.
Bár a bajor kultúrkör nagyon közel áll a miénkhez, azért persze mindig vannak apró eltérések. A legnagyobb különbség talán az, hogy Dániához hasonlóan itt is csak egy nagy „kötelezően családi” ünnep van az évben, és az a karácsony. Húsvétkor nincsen az az "első nap a szűk család, aztán a nagyszülők, aztán a másik nagyszülők, aztán a nagynéni-nagybácsi"-rohanás, hanem az egész csak a szűk család körében zajlik, és általában eléggé laza.
A nagypéntek már munkaszüneti nap, akkor szokás egy halvacsorát tartani, mi is voltunk Jo szüleinél. Ugyan ez sem családi, hanem a szülők baráti összejövetele volt, rajtunk kívül még két baráti házaspár jött és kész. A böjt szellemiségével szerintem kicsit nehezen összeegyeztethető szokás, mert nem átlagosan finom sült hal volt, meg bor meg desszert. De persze hús nem volt, szóval „tartják a böjtöt”. Kicsit olyan ez,
mint a sötét nagyböjti sör, amit direkt azért csinálnak erősebbre, hogy több legyen benne a kalória ha már enni kevesebbet esznek – a sörről hagyományosan böjtben sem szokás lemondani.
Szombaton este feltámadási misén voltunk, ami nekem régi szokásom, de itt állítólag relatíve új jelenség, 10-15 éve még nem szombat este volt, hanem vasárnap hajnalban, 5-től. A program ugyanaz, tűzszentelés, gyertyák, sok olvasmány, mindenszentek litániája, evangélium, vízszentelés, keresztelő, ilyenek. Szóval eltart itt is majdnem három órát, elhiszem, hogy a reggeli verziót főleg gyerekként nem lehetett egyszerű végigülni - de hát muszáj volt, csak mise után lehetett a kertben keresőútra indulni: vajon mit hozott a nyuszi és hova rejtette? Maga a mise apróságokban volt más: a mindenszentek litániájában más szenteket mondanak, ahogy Dániában is meg otthon is, van néhány helyi sztár, mint pl. Szent Korbinian (ismerek három srácot is, akit így hívnak), Dániában a Szent Absalon volt a kedvencem. Persze Szent István király meg Szent Erzsébet, akik a magyar verzióban benn vannak, itt kimaradtak. Nincsen feltámadási körmenet, még csak nem is hallott róla senki akit kérdeztem. Himnuszt itt sem énekelnek, ahogy Dániában sem, se pápait, se helyit, nem is említve a szomszéd országokban élő nemzeti kisebbségek himnuszát. A misét egy Mária-énekkel fejeztük be, de abban sem volt édes hazánk-elem, pl. nem kértük arra sem, hogy ne felejtkezzék el szegény rólunk. De a pápai himnuszt sem ismerte senki akinek eldudorásztam, eléggé csalódott voltam, én azt hittem, ez valami igazi nemzetközi dolog, hogy "ezrek ajkán ezer nyelven" meg ilyenek. Időközben sajnos megtudtam, hogy a „Hol Szent Péter sírba téve” kezdetű dal magyar szerzemény és a vatikáni himnuszhoz semmi köze. Azt hiszem, ez már túl sok kiábrándulás nekem így egy húsvétra.
A húsvéti menü szinte teljesen ugyanaz, mint nálunk. Múlt héten leültünk Joval átbeszéni, hogy kinél mi van, és elhatároztuk hogy mindkét szokásból kiválasztjuk a jobb elemeket és összeállítjuk a saját keverékünket. Na ez sajnos eléggé meghiúsult, mert az egyetlen különbség, amit találtunk az az, hogy itt főtt sonkát vesznek és hidegen eszik. Megpróbáltunk szerezni nyers sonkát, hogy magunk főzzük meg mint Magyarországon, de a hentes nem kapott. Tojást szintén főve – és festve! – árulnak, úgyhogy nem sok munkája van az embernek szerencsére. Nekem új volt a nyers, reszelt torma, de lehet hogy csak az én családomban nem szokás tormagyökeret venni. Ami viszont itt szokás és otthon nem, az a bárány alakú sütemény, ami egy egyszerű kelt kalácstésztából készül, speciális formában.
A húsvét hétfő nagyon hasonlóan zajlik mint nálunk, a fiúk körbejárják a lányos házakat és mindenhol isznak egy rövidet, csak a termékenységi/szexuális szimbólumok hiányoznak: nincsen se locsolkodás, se piros tojás. És otthonhoz hasonlóan itt is kihalófélben van a szokás és inkább a kisebb településeken jellemző, a városokban nem annyira.
Húsvétból ennyi elég is volt idénre, tegnap este májusfaőrzésen voltunk, legközelebb arról is írok majd.
Utolsó kommentek