Múlt hétvégén Jo anyukája életében először Berlinben járt. Nagyon kíváncsi voltam a benyomásaira, úgyhogy alaposan kifaggattam.
Először is le volt nyűgözve, másodszor pedig megállapította,
hogy az egy teljesen más világ. Az ilyesmit mindig viccesnek találom, hogy hogyan látják egymást egy nagyobb csoport tagjai, akik számomra esetleg mind hasonlóak (németek), míg belülről nézve ők egymást teljesen különbözőnek látják. Magam elé képzeltem apukámat, aki valószínűleg hasonló hevességgel ecsetelte volna, hogy Budapest miért más mint a mi városunk, illetve a budapestiek miért nagyon mások mint mi.
Na, hát Jo anyukája mint sommásan megállapította, azok ott északon poroszok, és ezt szerinte „úton-útfélen” folyamatosan érzékeli az ember. A tengerentúli barátaimnak mindig annyira tetsző kelet-nyugat találkozása nem különösebben mozgatta meg, mondjuk utaztak anno annyit a keleti blokkban, főleg a határnyitás után, hogy néha én pirulok bele hogy a környékbeli helyek harmadát sem láttam még soha (Prága csak a legcikibb, de még hosszú a sor). Szerinte Berlin annyira messze van (800 km), hogy ha ugyanannyit utazik déli irányba az ember, már Rómáig elért. Ott meg megint egészen más az építészet, a várostervezés, az utcakép, a mentalitás, az ételek, a nyelv. Jó persze Berlinben is németül beszélnek, de neki feltűnt hogy minden élére állított, szögletes, az emberek távolságtartóbbak, „hát minden olyan poroszos, érted” – mondta.
Ezzel szemben a bajorok magukat lazábbnak, érzelmesebbnek, nyitottabbnak, jókedvűbbnek látják, bár a nyitottságot nem mint ideológiai nyitottságot kell értelmezni, mert ebből a szempontból Berlin jóval liberálisabb. Bár Magyarországhoz képest a bajorok is vastagon libsik, már ami a másság elfogadását, a nemi szerepeket, a multikulturalitáshoz való hozzáállást illeti. Bajor nyitottság alatt inkább a „gyere igyál velünk te is” hozzáállást értem, jobb eséllyel elegyednek szóba veled ismeretlenek, étteremben ha hatfős asztalnál négyen ülnek simán odaültet két ismeretlent a pincér, olyankor kicsit koccintasz az alkalmi asztaltársakkal, váltasz velük pár szót, ilyenek. Oktoberfesten még nem voltam úgy, hogy azokkal tudtam volna beszélgeni, akikkel mentem, viszont mindig érdekes beszélgetéseink voltak.
Úgyhogy vicces volt hallgatni Jo anyukáját, már csak azt várom, hogy G barátném és a férje is eljussanak Berlinből, szintén életükben először Münchenbe és elmondják, ők hogyan látják a kérdést visszafelé.
Meg kedvem támadt írni egy levelet a parlament ötletes dobozába, hogy az európai mobilitás támogatása mellett hozzanak létre egy alapot az intra-németországi mobilitás segítése érdekében is, mert hihetetlennek tartom, hogy az ismeretségi körömben lévő müncheni-berlini emberek milyen szinten nem jártak még soha a másiknál.
Utolsó kommentek