Most, hogy megérkeztem Németországba, valószínű ismét lesz mit írnom egy darabig, a dánok már kezdenek túl unalmasak lenni ugyebár.
Első benyomásaim az egyetemmel kapcsolatosak. Általában úgy érzem magam, mintha kicsit visszamentem volna az időbe az ELTÉ-s évekhez, nagyjából minden hasonlóan folyik: TO-sor, manuális ügyintézés, személyes beiratkozás, regisztrációs hét, szünet nélküli másfél órás szemináriumok. Alighanem a tanítás jellege is hasonló lesz: az eddigiek alapján alapvetően frontális oktatásra, illetve túlnyomórészt hallgatótársak kiselőadásaira számíthatok. (sóhaj)
Ami viszont irtó vicces, hogy nem tudom miért, de akármilyen ügyet intézek az egyetemen, kapok érte cukorkát!
Hétfőn beiratkoztam: a végén adtak egy kis zacskó gumicukrot. Tegnap befizettem a diákigazolvány árát és a blokkal együtt adtak egy gyümölcskaramellát. Múlt héten vettem egy jegyet a jövő heti Erasmus buliba, és a jeggyel együtt átnyújtottak egy kis csokit. Még Édes Ecsém (ÉE) is, valahányszor bekukkantok hozzá a munkahelyére, kezembe nyom egy kis nápolyit vagy hasonlót (Isten tartsa meg jó szokását)!
Azon gondolkoztam hogy vajon mennyi pénzébe kerülhet ez évente az egyetemnek, de nem tudom elképzelni, hogy jelentős lenne. Ahol ennyi vásárlóképes fiatal fogyasztóval kerülhetnek közvetlen kapcsolatba, ott kizártnak tartom, hogy cégek ne szeretnének önként marketingbe beruházni, és termékmintákkal kedveskedni a diákoknak (mint pl. egy mintakiszerelésű, egy kocka Boci csoki, vagy egyesével csomagolt Mese keksz). A hosszadalmas ügyintézést meg valahogy annyival jobbá teszi az élmény: elment másfél órád azzal, hogy odamásztál, kiálltad a sort, elintézted, és mégis mosolyra derít és egyből jobb kedvet teremt a kezedbe nyomott kis édesség.
Ha ismertek otthon az édességiparban dolgozó píárost, dobjátok be nekik az ötletet.
Vagy egyetemen dolgozó nem tudom, ki felel az ilyenekért embert. Biztos le lehet ilyet tárgyalni viszonylag egyszerűen a cégekkel.
A München-Koppenhága random benyomások-mérleg pedig, kezdeti stádiumban eddig így néz ki:
- Münchenben is sokan bicajoznak, de messze nem annyian, mint Kopiban. Kevésbé is érzi magát biztonságban az ember, de eddig csak egyszer ütöttek el majdnem, szóval nem olyan rossz a helyzet, csak figyelni kell.
- A németek még mindig nem tudnak tisztességgel angolul (állítom, hogy a szinkronizált tévé és mozi miatt van!) úgyhogy inkább beszélnek veled lassan németül, mint hogy angolra váltsanak. Ez egyrészt sikerélményt ad, másrészt könnyebbé teszi a nyelvtanulást (reméljük).
- Időjárás viszonylatban München - Koppenhága 1-0, de mivel a különbség annyira számottevő, inkább úgy mondanám, 2-0
- Sörárban és sörminőségben ugyanez. :)
- A német férfiak még mindig igen szépek (azért is tettem ide egy képet kettőről ;) bár ezen a téren nem tudom Koppenhágával (vagy Budapesttel) összehasonlítani
Utolsó kommentek