Julcsikadaania

Múlt csütörtökön volt Krisztus mennybemenetele ami itt nemzeti ünnep, a Jóisten tartsa meg a bajorok jó szokását az évi tizenakárhány nemzeti ünneppel, amelyek között egyetlen egy effektíve nemzeti (október 3, a német egység, mármint a két Németország újraegyesítésének napja), az összes többi

egyházi, így büntetlenül lehet élvezni a szabadnapot mindenféle politikai csatározások és kötelező iskolai ünnepek nélkül.

Mi például megtartottuk az évadnyitó túrázásunkat. Jo pont aznap reggel jött vissza az Államokból, úgyhogy miután kávéval és vajas pereccel (utóbbi a búzasör után a második legjobb dolog teljes Bajorországban) felvettem a reptéren, a jetlagjét áthidalandó egyből a hegyek felé vettük az irányt.

Augusztusban szeretnénk egy kunyhótúrát csinálni, ez olyan camino stílus, az ember minden este másik kunyhóban száll meg, ott van személyzet akik várnak meleg vacsorával, reggel van reggeli, aztán felveszi az ember a hátizsákját és megy a következő házig. Egyikünk elég szottyadt állapotban volt, másikunknál meg eleve hiányzik a hegymászáshoz szükséges izomzat, úgyhogy nem sokat mentünk, 3 óra, 700 méter fel meg ugyanennyi le, így csak nekem volt brutális izomlázam másnap, az is csak a hátsómban. A combjaim, vádlim okésan erősek, a keringésem is kábé rendben, de a hegyről lefelé menetkor erőltetett részeket nem tudom, hogyan edzhetném hegy nélkül. Ha valakinek van ötlete, írjon lécci.