Ma megkezdődött a régóta várt összegyetemi szavazás, aminek során megkérdezik az összes itt tanuló egyetemistát, akarják-é, hogy a helyi BKV megállapodást kössön az egyetemekkel egy kétkomponensű diákbérlet-rendszerről. A rendszer lényege az, hogy van egy összeg, amit minden egyetemistának kötelező befizetnie, ezért cserébe kap egy bérletet, amivel este 6 után és hétvégente ingyen utazhat. Emellett a mostaninál olcsóbban vehet kiegészítő bérletet, amivel napközben is szabadon utazhat.
Persze a nagy kérdés, hogy rá lehet-e kényszeríteni minden egyetemistát,
hogy kötelező jelleggel vegyen meg egy bérletet, hogy ezáltal önmagát és társait kedvezményesebb feltételekhez juttathassa. A klasszikus szolidaritás-kérdés vetül fel, az akinek egyébként nincs szüksége a szolgáltatásra (biciklizik, közel lakik, vagy csak egyszerűen nem akar részt venni) kényszeríthető-e részvételre a társak előnye kedvéért.
Persze maga a probléma is érdekes, engem mégis a technikai megoldás mosolyogtatott meg. Fent látjátok a képernyőmet életem első online szavazásán. Mármint első olyan szavazásán, ami az Indexénél komolyabb volt, belépőkóddal meg mindennel. A platform kicsit a Skovgårdenben a fogyatékos lakóinkkal használt szoftverekre emlékeztet, ott ilyen öklömnyiek a gombok az érintőképernyőn, hogy a nem túl jó koordinációval rendelkező lakóink is el tudják navigálni magukat.
Úgyhogy most, hogy mára is megvolt a napi pezsgő izgalom a demokratikus intézmények működése felett, még gyorsan ideejtek pár újabb random megfigyelést Németországról, amit az elmúlt időben lusta voltam megírni, aztán meg megyek vissza a munkához, mert már sűrűsödnek itt is a hűaztanemjóját-ok.
- a vonalas telefonnak nagy kultusza van. Teljesen normális, hogy a mi lakásunkban a két szobához két külön telefonvonal jár, alapból
- az autósok lekapcsolják a motort a piros lámpánál (közben Laci felvilágosított, hogy ezt az autók maguk csinálják teljesen maguktól daaaah...)
- itt sem látok a Kopiban oly gyakran előforduló babakocsival kocogó anyukákat
- az egyetemre senki nem visz ebédcsomagot (ezt már lehet, hogy írtam korábban, de újra és újra rádöbbenek)
- a budapestinél (vagy salzburginál) kevesebb helyen látok wifit
- a magázás még oké, de továbbra is nehéz megszokni, hogy a tanárok vezetéknevünkön szólítanak minket
- általában elterjedtebb a magázódás, mint otthon. Már többször is korombeliek kérdeztek magázva hogy mennyi az idő vagy merre van az arra. Ja igen, mert már tudok útbaigazítást is adni ám!
- döbbenetes, hogy München még mindig mennyi új helyet bír mutatni! Eddig állítom vagy 30 kávézóban-kocsmában voltam, de még mindig nem fogy a kínálat
Utolsó kommentek