Ma olyan szinten sokkoló élményben volt részem, hogy elhatároztam, megosztom veletek. A Nørreport-on, ami Koppenhága Deák-tere, egy nejlonzacskós-kartontáblás  koldus (a táblán dánul a sztenderdszöveg) az Üdvözlégyet recsitálta, magyarul! Vagy három oldalról sokkolt egyszerre és olyan szinten budapesti volt az élmény, hogy bevallom tátott szájjal megbámultam. Az utánam jövők meg engem bámultak. Meglepettségemben el sem jutottam odáig, hogy átgondoljam, adjak-e neki valamennyi pénzt. Bár itt nem tudom, mennyire jövedelmező dolog a koldulás, az emberek egyszerűen nem hordanak maguknál készpénzt, mivel sokkal egyszerűbb mindenhol kártyával fizetni. Nálam is másfél korona volt összesen. Mire kijöttem a szomszédos ábécéből, már összeszedelőzködött. Az egész jelenség annyira oda nem illő és egyszerre valahonnan (praktikusan otthonról) annyira ismerős és megszokott volt, hogy hirtelen azt hittem, egy buborékban Budapestre kerültem. Vagy csak egy buboréknyi Budapest került hirertelen ide.