Vannak azok a kivételes napok, amikor felébredsz, süt a nap, friss a levegő, kék az ég, boldog vagy és érzed, hogy egy szép nap áll előtted. Egy olyan igazi, még a lámpa is mindig zöldre vált napom volt esszéleadás után, dupla kiselőadás előtt, az egyetlen nyugis kis napon. Olyan ágybahozott villásreggelire keltem, hogy délutánig nem bírtam enni utána. Friss, meleg, házisütésű zsemle, bacon and eggs (avagy rántotta és sült szalonna, mmmmmm....), vaj, lekvár, Nutella, friss kávé, friss tea, gyümölcs, minden volt, amit csak megkívánhat az ember. Még sosenem voltam ilyen szintű kényeztetés alatt, úgyhogy az esetek többségében csak pislogok; még szoknom kell. :)
Az esszét egyébként szerencsésen leadtuk, mint említettem, nem vagyok elájulva a minőségtől, és ráadásul közben kiderült az is, hogy balszerencsémre a gyönyörűszép tanárbácsihoz került a dolgozatunk javításra (kerülhetett volna a másik, a jófejsráchoz is), úgyhogy a jövő héten ő fog mindent a fejünkre olvasni. Brrrr... Holnap aztán két kiselőadást tartunk, már előre izgulok denagyon, bár már egyszer hozzászóltam a csoportos vitához, mégiscsak most lesz először, hogy az egész csoport elé kiállva kell ékes dánomat villogtatni egyszer döntéselméleti modellekről (hozzáértők/érdeklődők kedvéért rational public decisions, limited rationality, incrementalism illetve garbage can theory lesznek a rám eső diák), másrészt pedig Locke természeti állapotról alkotott gondolatairól. Ez utóbbitól egyáltalán nem parázom, mondhatni pite lesz, de az előbbi, reggel 8 órás, széptanárbácsis óra gondolatától kiráz a hideg. Attól tartok, az egész osztály most fog rájönni, hogy nem is vagyok olyan intelligens, mint csukott szájjal eddig esetleg tűnhettem. Argh.
Utolsó kommentek