Elmúlt két hetemet sokkhatások sorozataként lehet a legrövidebben összefoglalni.

Sokk 1: hétfői napon megérkezvén kiderül, hogy már aznap órán kellett volna lennem, a reader első olvasmányából felkészülve. Másnap rohantam az egyetemre megvenni a readert és beülni egy másik tankör első órájára, behozván a lemaradást. Itt ért a 2. és a 3. számú Sokk.

Sokk 2 és 3: a readerek (az olvasmányok szöveggyűjteményei, a szerk.) elviselhető áron vannak, de szerzői jogok miatt csak a tananyag 1/3-át tartalmazhatják. Egyből elkerülhetetlen volt még 2 könyvet megvenni, a bankszámla-pocakom zsugorodásnak esett, mint egy napon felejtett tengeri rája. Sokk 3: persze felkészültem, mégis döbbenet, hogy mennyire NAGYON fiatalok a mai 20 évesek.

Sokk 4: a saját tankörömmel való találkozás másnap várt reám, a jelek szerint az évfolyam egyetlen nem dánja vagyok, ez persze az életkori különbségek mellett még színesíti az amúgy sem egyszerű helyzetemet. Sokk 5, hogy mekkora hendikep, hogy nem vettem részt az intronapokon. Most muszáj lesz minden kötelező gólyarendezvényen (és a jelek szerint sok ilyen van) részt venni, hogy el ne szigetelődjek végleg. (hogy KI NE UTÁLJANAK! Atinak szeretettel. :)

Sokk 6: mennyire bazirengeteg olvasnivalót pakolnak itt első nap a gólyák nyakára, még jó, hogy van némi MCCs edzettség, de így is napi rendszerességgel kell végeznem pánikleküzdő relaxációs mélylélegzést

Sokk 7: a frissen visszakapott (mert eddig egy évre kölcsönadtam egy cseh lánynak, mert ennyire jó fej vagyok) biciklim első nap lerohadt és egy laza 15 ezer forintra sikerült szó szerint kibőgnöm a javítást, sajnos kicsit nyílt színen megzuhantam, mikor a szerelő bácsi közölte a javítás eredetileg megszabott árát. Szerencsém, hogy török a bácsi, és már mikor bementem "Szép napot, Hercegnő"-vel köszönt valamint hogy feltűnő akcentusom és nagy barna szemeim egyértelműen együttérzést kelltettek benne, nyilván ő is volt frissen Dániába költöző bevándorló (which, by the way én ugye NEM vagyok, hisz csak tanulni jöttem, de értitek), így felajánlotta, hogy az összeg mintegy 3-áért (így a csak 15 ezer forint) megcsinálja a nyomorék kis bringámat. Azóta új biciklire gyűjtök, mert ez már annyiszor átvágott, hogy már megéri egy újba beruházni.

Heh, már most többet írtam, mint gondoltam, úgyhogy vissza a demokráciamodellekhez.

Csóóók a családnak és olvassatok!