Julcsikadaania

Ma reggel negyed kilenc és kilenc között egészen családi idillbe illő, nyugalmas vasárnap reggeli háromnegyed órám volt a munkahelyemen. Egy kivételével az egész ház aludt, én vártam a 9-kor érkező kollégámat, hogy ne legyek már egyedül, Annamari, egyetlen ébren lévő bennlakónk meg szintén várta őt, mert a 9-kor érkező vasárnap reggelente útba ejt egy pékséget, ahol friss fehér kenyeret, és fejenként egy-egy finom, töltött (pék)süteményt vesz. Ami az otthoni péksüteményekkel szemben sokkal inkább sütemény, mint étel jellegű dolog. Látszott, hogy ma kisüt talán majd a nap, Annamarival a nagy konyhaasztal mellett ültünk, néztük, ahogy egyre világosodik és egyre kékül a fák között az ég, és közben csendben színezgettünk, ki-ki a saját kifestőkönyvébe. Az övébe My Little Pony-k voltak rajzolva, az enyémbe meg makróábrák. Az övé végül szebb lett. :)

Szavazzatok a kedvenc ételeitekre a kedvencetel pont hun. Én most jártam arrafelé és emiatt irtó nagy kedvem van egy nagy adag meggyes rétest elfogyasztani. Sajnos egyelőre be kell érnem a frissen elkészült almás-fahéjas muffinommal, de utána fogok járni, hogy lehet-e itt is rétestésztát kapni, akkor sütök egy szép napon.

Ja, és képzeljétek, hosszú ideje ma először esett az ESŐ! A biciklimen ültem és áztam és azon gondolkoztam, milyan jó is, hogy langyos a szél és nem harap az arcomba, ujjaimba, combomba a hideg. Hip-hip.

Holnap kezdődik a nagyböjt, úgyhogy épp itt volt az ideje lassan elkölteni a karácsonyi pénzemet. Vettem hát -méghozzá harmadáron- egy olyan, de olyan paplant, mint amim még nem volt soha. Igazi skandináv, egyrészt mert irtó meleg másrészt meg mert a szokásos 200 helyett 220 centi hosszú. Végre valami, ami az én magasságomhoz készült!

Az egész nincsen másfél kiló és tulokgyapjúval van töltve. Puha, meleg, fini. Így mostantól le lehet kapcsolni esténként a fűtést, és elég délután, mikor hazaértem visszakapcsolni, mert éjjel ezzel a paplannal nem fogok fázni. A fűtésszámlámon így remélhetőleg vissza is jön némileg a beruházás.

Közben pedig megünnepeltem a húshagyókeddet egy látogatással Illumék pékjénél, ahol is vettem egy fini, nagy, ropogós, lisztestetejű zsemlét, aminek aztán mindenféle jósággal megtöltöttem a hasát, majd ezzel az egésszel közvetlenül utána ebédre az én hasamat. No meg lőttem még egy réteges tésztából készült, krémmel töltött, omlós farsangi fánkot. Ami itt inkább farsangi zsömle. Van abban valami boldogító, amikor reggel fél 11-kor, már egy hasznos fél nappal a háta mögött, szép süteményesdobozzal a kezében hazafelé sétál az ember a napsütésben!

Amint látjátok, az élet meglehetősen apró örömei tesznek manapság boldoggá. Közben pedig esik a hó és már számolom a hátralévő heteket míg meglátogathatom Zsuzsikát, akinél már biztosan nyár lesz. Azt már kezdem feladni, hogy ide valaha is megérkezik majd.

No, ez a verzió sokkal jobban tetszik, mint a béna kanadai koppintás. Lehet, Radnóti teszi a különbséget.

Szóval új intranet rendszerre áll át az egyetem (a felület, ahol az egyetemi emailek meg a tanulmányi adatok mint beíratkozás, tárgyfelvétel, vizsgajelentkezés, vizsgaeredemények folynak. Indexünk nincs, úgyhogy az eredményeinket csak a rendszer regisztrálja). Ennek kapcsán most meghírdettek egy "mi legyen az új rendszer neve?"-játékot. Van egy oldal, ahol semmi mást nem kell csinálni, csak beírni egy mezőbe, hogy "bakfitty", aztán leokézni és már benn is van a javaslatod egy bizottság előtt. Az első három helyezett jutalmat (laptop és két ipod) kap, ezeket a javaslatokat aztán felteszik szavazásra, amelyik név a legtöbb szavazatot kapja, az lesz az új rendszer neve. A régit "Punkt.ku"-nak hívták, ez elég unalmas, kíváncsi vagyok, milyen javaslatok jönnek majd... :)

A tananyagot és egyéb tantárgyakkal kapcsolatos kommunikációt tartlamazó egyetemi rendszerünket (ami egyébként egy "it's learning 3.3" platform) szerényen "Absalon"-nak nevezték el, a 12. századi harcos püspök, Absalon után, aki szorgalmasan tisztogatta a Balti tenger mai Észak-Német partividékét a vandál törzsektől. Milyen menő lenne már, ha az etr-t vagy a Neptunt nálunk is mondjuk "Zrínyi"-nek vagy "Rákóczi"-nak hívnák? Akkor mondhatnánk, hogy "figyi, nem tudjátok, feltette már a tanár a tegnapi jegyzeteket a Rákóczira?" vagy: "Hú, délben felkerülnek a vizsgajegyek a Zrínyire" avagy: "ezt nem hiszem el, nálatok is lehalt a Mátyás?!"

Úgy örülök, hogy felelős, civilizált politikusok képviselnek engem is Brüsszelben.

Ja, van egy magyarázó cikk is ami itten olvasható.
Kedvencem az utolsó kommentelő, "A butaság akkor a legveszélyesebb, amikor szorgalommal párosul." Felírtam. :)

...és ráadásul mint "city", nem is mint "town" aposztrofálva.

A cikk, melynek pozitívuma egyébként ennyiben ki is merült, nagyjából "A magyarok kerülik a munkát, a jóléti szolgáltatásokat preferálják recesszió idején" címet viseli, angolul beszélő kollégák itt olvashatják. Ismét egy életvidám, pozitív jövőképet vázoló cikk a nemzetközi szaksajtóból.
További szép pénteket mindenkinek...

Ma van Vízkereszt, úgyhogy tegnap este elpakoltam a karácsonyi dekorációkat és egy nagy alvással koronáztam meg az elmúlt pár nap intenzív vizsgafelkészülését. Ma ugyanis az ünnep (ami mint Marcika tegnap mondta, Finnországban munkaszüneti nap) örömére elkezdődött az 5 napos közigazgatás vizsgám is. Ma délben kaptuk meg a feladatokat és hétfő délig kell leadni a dolgozatot. Ami azt jeletni, hogy most vasárnap éjjelig elég nagy lesz a hajtás. Most épp azt kell eldöntenem, melyik témát válasszam: a bíróságok átalakítását és az azzal együtt járó forrásnövekedésüket, illetve annak indokoltságát tárgyaljam, vagy inkább a Koppenhága Önkormányzatának kormányzati modelljét és annak esetleges átalakítási lehetőségeit. Már a kérdésekből látszik, hogy a félév során átvett számos institucionlizmus-elmélet nem volt hiábavaló, mazsolázhatok szépen, hogy mi adja a dolgozat elméleti alapját. Izgis lesz.

Addig meg itt van egy kedves klasszikus Vízkereszt ünnepére. Kedvencem benne a Meg-váltó. Nagyon fáj. :)

Reggel 6 óra 5 perckor, éhgyomorra: 10 perc gyorsgyaloglás, 250 méter sprint, lépcsősor közbeiktatásával, 20 perc gyorsgyaloglás.

Ma reggel minden jármű pontosan 30 másodperccel előbb indult, mint hogy a megállóba értem volna. Úgyhogy jelenetem, a karácsonyi süteményfogyasztás ledolgozása megkezdődött. :)

Most, hogy tegnap visszaértem otthonról, még tart a szokásos 2-3 napos akklimatizációs depresszió. Nem tudom, más is így van-e ezzel, de én mindig elgondolkozom, milyen érdekes, hogy annak ellenére, hogy mennyire szeretem Koppenhágát és hogy úgy érzem, jó helyem van és azt csinálom amit szeretnék, mégis napokig szomorkodom valahányszor visszajövök. Úgyhogy most valami miatt Koncz Zsuzsát hallgatok. Egy kicsit segít. :)

CO₂penhagen
Hopenhagen

Koppenhágának sok neve volt a klímacsúcsra készülődő egy-másfél évben. Az új név, amit pár órája láttam a dán tévé képernyőjén, kiábrándító és elszomorító. Akárcsak a befuccsolt kongresszust követően általában a közhangulat.

Nopenhagen.

...please take line M1 towards Vestamager.

 A klímakongresszusra érkezőknek szóló üzenet toronymagasan veri a metróban az eddig holtversenyben vezető "Tájékozatjuk kedves utasainkat, hogy a metró közlekedésében rendszertelenségek tapasztalhatóak" illetve "Figyelem, a kerékpárszállítás reggel 7 és 9 valamint délután fél 4 és 6 között nem megengedett" üzeneteket. (Észrevettem, hogy itt inkább a nem megengedett kifejezést használják az otthon szokásos tilos helyett, szerintetek ez miért lehet?) 

 Egyébként egy az egyben pezseg a város. Továbbra is tartom, hogy rossz ötlet volt erre az időpontra tenni a dolgot, egyrészt ádvent második és negyedik vasárnapja között amúgy is pokol minden nagyváros, és a vizsgaidőszak vastagja miatt a hallgatók pedig egy az egyben kénytelenek kimaradni az eseményekből. Hallottam, hogy komoly nehézségeket okozott pl. önkénteseket találni, hát ha nem követelt volna két héten át 24 órás készenlétet, én is elmentem volna pedig nagyon szívesen.

Jövő héten, amikor az utolsó két nap beköszönt és landol a kb. 120 államfő (el sem bírom képzelni), na azt már most mindenféle para előzi meg. A terrortámadásoktól való félelem eléggé default ugye, a világon sajna elég sokan nem szeretik a dánokat, és a Dán Néppárt múlt heti, mecsetek betiltását célzó törvényjavaslatával is várhattak volna egy kicsit (mondjuk úgy örökre). Ami engem személy szerint jobban stresszel, az a 17-ei vizsgám, illetve hogy pontosan hogyan fogok eljutni a helyszínére. Aznap reggel érkezik ugyanis minden államfő, néhány százezer tüntetővel együtt (a szoftibb tüntetések már holnap kezdődnek, úgy 40 ezer embert várnak bemelegítésképpen). A város háromnegyede le lesz zárva, úgyhogy írt a tantárgyi koordinátor, hogy azt tanácsolja, mindenki induljon el egy órával előbb a vizsgára, mert az ugye nem vár, akárki késik is, 9-kor kegyetlenül elkezdődik, a dánok nem cicóznak olyasmivel, hogy időre ott lenni.

Viszont cserébe a vizsgám után pont körbe tudok majd nézni nagy nyugalomban. Meghallgatni egyet kettőt a rengeteg ingyenes koncertből (Gogol Bordello among others! ma éppen egy Outlandish-ra nem bírtam elvergődni, olyan fáradt voltam estére), kiállításból. Hogy aztán este leüljek a konyhában a többiekkel, és nézzük kicsit a rengeteg élő adást vagy kommentárt az addigra már nagyjából lejátszott kongresszusról.

Bár sokat nem érzékelek belőle, azért mégis nagyon izgis a tudat, hogy itt vagyok a városban, ahol a nagy dolgok, a fontos dolgok -remélhetőleg- eldőlnek. Izgi. :)

És az eddigi klímaminiszter (most már klímaügyi EU-biztos, illetve jövő hétig a COP 15 lebonyolításáért felelős tárcanélküli miniszter) Connie Hedergaard írt cikket a Népszabadságba is. :)

Még mindig el-elcsodálkozom a rengeteg ádventi hagyományon, amivel a dánok megtöltik a decemberüket. A karácsonyi sör a J-nappal, a rengeteg julefrokost csak a partis része a dolognak, de péládul apró de nagyon kedves szokás az ádventi naptárral kapcsolatos hagyományok sora. Persze ádventi naptárunk nekünk is van otthon, mint a legtöbben, én is mindig kaptam gyerekkoromban, tudjátok, olyan papírnaptárkát minden napra kis darab csokival. De aztán valahogy a gyerekkorral ez az ádventi naptár dolog is elmúlt lassan.

Itt bevett szokás felnőttek között is ádventi naptárt ajándékozni. Persze lakótársaim szüleik szemében ebből a szempontból -hozzám hasonlóan- még szintén gyerekek, de legtöbbjük kap november végén egy nagy csomagot, 24 számozott, kicsi ajándékkal. Legtöbbször apróságok persze, egy naptárgyertya (mint a képen) amin naponta kell egy számnyit égetni, egy jobb fajta konzerv, fűszer, olivaolaj, édesség, egy kis karácsonyi dekoráció, angyalka, kézkrém, szőlőzsír, szóval olyasmi, amit egy anyuka amúgy is csomagol a kollégista gyerekének. Párok, barátok is gyakran csinálnak egymásnak ádventi naptárt 24 ajándékkal, gyakran tényleg csak egy-egy gyufásskatulyányi valami van benne, de akkor is móka, hogy minden napra jut egy ajándék ebben a sötét, párás, szotyogós hónapban.

A kedvencem mégis a tévécsatornák ádventi naptára. El nem tudom képzelni, otthon ez miért nem jutott még egy csatornának se az eszébe (vagy ha igen, világosítsatok fel). Évtizedek óta minden évben a köztévé és legalább az egyik kereskedelmi csatorna is ad főműsoridőben, egymás után, vagyis nem konkurrenciában egy 24 részes családi sorozatot.

A recept szépen körülhatárolható: 24 darab, 25 perces rész, valós időben (azaz a filmben is december elseje, másodika, stb. van), a téma általában a karácsony megmentése méghozzá az emberek és a karácsonyi manók (Nisszék, a gyertya dekorációján láthatjátok illusztrálva) közötti évezredes együttműködés megerősítésével. Az emberi nemet általában egy 12-13 éves korú főhős képviseli, a Nisszék pedig jószándékú, de butácska lények, akik imádják a tejberizst (amit a dánok csak decemberben esznek) és a Nissze-sört, ami egy kis alkoholtartalmú, édeskés sör, amit Dániában a gyerekek is, igen, a gyerekek is isznak karácsonykor. Mikor ezt anno megtudtam, sok dánokkal kapcsolatos dolog megvilágosult. :) Ja, és minden részbe kell egy szám is, úgyhogy egy csomó azóta népszerűvé vált slágert eredetileg egy ilyen julekalender-hez írtak.

Majdnem minden évben készül új sorozat is, de az idei kedvencem egy pár évvel ezelőtti amit a köztévé ad idén, a címe Jézus és Jozefine. A főhősnő, Jozefine egy 12 éves, fehérhajú igazi dán kislány, tele van kérdésekkel és nem hajlandó semmit elhinni csak azért, mert a felnőttek azt mondják, hogy az úgy van. Teológiai kérdésekben előnyös a helyzete: édesanyja lelkész és mint ilyen az átlagosnál is jobban készül a karácsonyra. Amikor a szentesti prédikációját írja, Jozefine teológiai kérdésekkel bombázza, és persze a prepubi kis lázadó nem igazán éri be az anyja "azért tudjuk hogy így van, mert hisszük" jellegű válaszaival.

Tiszta mázli ezért, hogy felfedezi: a szomszédos régiségboltban kiállított Betlehem igazából egy időgép. Elég az embernek az ujját a kis jászolkába tenni és hipp-hopp máris a 12 éves Jézus korában Názáretben találja magát. Innentől kezdve Jézus és Jozefine (akik csodás módon mind dánul beszélnek :) elkezdenek barátkozni. 5-e van, úgyhogy eddig ugye csak 5 rész volt, és én nem is láttam mindet belőle, de nagyon kis szimpatikus mese. Mária például igazi belevaló anyuka, József meg egy békés apuka, egy kis csibészes apa-fiú kapcsolattal (egyszer pl. megkéri Jézust, nem változtat-e át egy korsónyi vizet neki borrá, mert este találkozik a haverokkal). De nem csak borrá, almalévé is tudja változtatni a vizet, mint kiderül. :) Nem tudom, mi lesz a kimenetele a mesének, de a főcímdal szövege ígéretes: Jézus megtanítja Jozefinét, hogy hinni kell a csodákban, hogy hinni kell a szeretetben.  

A Politiken mai számában a szokásos pénteki hot-not szekcióban a következőt olvastam:

Eksztrém hot december 18-ig
Valamennyi tv és rádióinterjú:
     Műsorvezető: "Klíma klíma klíma klíma?"
     Szakértő/Politikus: "Klíma klíma klíma klíma."

Hát így élünk mi most itten. A város már most pezseg és ez király. Képes illusztrációk úton.

(És meg kell osztanom veletek egy másik hot hírfalatkát is.
15-20 anya berontott a Koppenhágai Polgármesteri Hivatalba és ellopta az épületből az összes vécépapírt, tiltakozásul a napközis intézményeket érintő megszorítások ellen. Mire a közgyűlés talált 47,7 millió eldugott koronát a költségvetésben.
Mit is mondjak.. Emberek, vécépapírra fel!)

Képzeljétek, mi történt velem ma! Az előző kis dolgozatunkat értékeltük módszertan órán, ahol nem kapunk egyéni visszajelzést, hanem a szemináriumon összefoglalja a tanulságokat a tanárnéni és illusztrálja a tipikus hibákat. Az egyik feladat az volt, hogy csináljunk egy display-t a kutatás eredményeiről (egy ábra vagy táblázat, ami logikusan bemutatja, hogy milyen faktorokat találtunk és azok hogyan függenek össze), és mutatott egy pár hibásat, és a végén egy jót is, hogy ilyen a szép, és képzeljétek az enyém volt!! Egészen ledöbbentem, először el sem hittem, hogy tényleg az én táblázatom van a nagy kivetítőn, de az volt, úgyhogy odasúgtam Christian-nek, hogy képzeld, az enyém és szépen csendesen elvinnyogtam magamban, most meg veletek is megosztom, úgy örültem! :)

Képzeljétek, az egyetmen mekkora disznóságot művelnek a Módszertan óra előadói. A félév során 4 kötelező kis pépört kell beadni (a vizsga előfeltétele, otthon is bevett, régi módszer ugye), ebből 3-nak kell megfelelnie, hogy vizsgázhasson az ember. Eddig elég általános a dolog, no de ezek a trükkös dánok úgy döntöttek, hogy a 3. pépör eredményét addig nem hozzák nyilvánosságra, amíg le nem telik a 4. pépör beadási határideje. Így ugyebár kénytelen az ember megírni tisztességgel a negyediket, mert nem tudhatja, megfelelt-e a harmadikon. Hogy ez mekkora mocsokság! ;)

Gyakorló tanár olvasóimnak ajánlom figyelmébe szeretettel.

And now for something completely different.
Néha egészen döbbenetes sokkot kapok egy-egy otthoni hír hallatán. Ehhez a videóhoz ma Márti jóvoltából volt szerencsém, a társaság honlapja szintén figyelemreméltóan hátborzongató. Ha valaki tud a hasonló szervezetek támogatottságára (taglétszám, ilyenek) vonatokozó felmérésről, lécci ossza meg velem.

Betyársereg from Betyársereg on Vimeo.

Kedvencem a "kik vagyunk" rész nagyjából harmadik mondata: "A mi szemünkben a köztársaság törvényei nem sokat érnek". Hát, gratulálok.

Szóval van a közigazgatás órám, ami egyrészt a félév legizgisebb tantárgya (és tényleg) valamint ráadásul ez az a tárgy, ahol a szemináriumot a babaarcú, julcsisztikus piédzsdí fiú tartja, szóval rendszeresen bejárok. :) És ami miatt ez megér egy aprócska blogbejegyzést, az az, hogy tegnap ismét megerősítést nyertem a "jó helyen vagyok-e, ezt kell-e csinálnom" témakörben. Az órákon általában csendben szoktam lenni, de néha előbukkan egy-egy konstruktív meglátás, mint pl. tegnap is, amikor is az otthon oly divatos, de Dániában nem különösebben bevált PPP beruházásokkal fogalkoztunk. Óra után odamentem a tanárfiúhoz beszélgetni egy kicsit erről, és amikor mondtam, hogy magyar vagyok és hogy nálunk ez hogy megy és hogy ez mit juttatott eszembe és ő erről mit gondol, hát teljesen felvillanyozódott. Úgy éreztem, azon szituációk egyike volt ez, amikor magyarnak lenni Dániában előny, mert a hátizsákomban olyan kavicsok vannak, amik az itteniekneknek nincsenek. És jó látni nagyon, hogy ez kivált másokból egy kis akadémiai érdeklődést.

Vagy csak tetszik neki a szivárványhártyám, persze sose lehet tudni. :)

Szóval ma szavaztam először Dániában. Vagyis ez csak részben igaz, mert a magyar követségen már többször is, de most szavaztam úgy először, hogy dán választáson. Pont ugyanúgy izgultam, mint anno amikor életemben először szavazhattam! (Mármint saját jogomon, mert a négyigenesen is szavaztam Anyukámmal ugye :) Néhány apróságot megfigyeltem, van, amit már korábban is, van, amit most először.

• - nincsen kampánycsend. Mindig rájövök, hogy nekem mennyire természetes pedig, valahogy mindig helytelennek tűnik, amikor politikai hírdetést látok választás napján a tévében, újságban, az utcán (fényreklámos autót pl.)
• - általában a választás kevéssé ünnepélyes ügylet, mint odahaza, amolyan hétköznapi dolog
• - eleve nem vasárnap, hanem egy hétköznapon van
• - nem kérdés, hogy megy-e szavazni az ember. Itt mindenki szavaz. Ha nincs fogalma, hogy kire, akkor üresen, vagy akire legutóbb is, vagy akire mindig is szokott, de valamit szavaz

sokkal gördülékenyebb az egész ügylet, mint otthon (legalábbis Zalaegerszegen, mert máshol még nem próbáltam). A választási kártyádon ott van, hogy hányas asztalnál lévő könyvben van a neved (lakóhely körzete szerint). Odamész ahhoz az asztalhoz, mondjuk 7-es, odaadod a kártyádat, kapsz egy szavazólapot. Nincs személyi ellenőrzés, nem kell aláírnod, nincs az orrod előtt pecsételjük le a szavazócédulát, nem kapsz borítékot. Nincs cicó. Kezedbe a két hatalmas ív (város és megye), hatalmas volt mind a kettő, nagyobb, mint A3, rá kell ugye hogy férjen mind a 15 párt, annak minden jelöltjével, aztán mehetsz is. :) Előtte azért személyazonosítás képpen megkérdezte a bácsi, mikor van a születésnapom, amúgy hogy letesztelje, tudom-e. Mondjuk erre a magyar fejemmel egyből arra gondoltam, ez mekkora hülyeség már, ha egyszer választási csaló lennék, legalább megjegyezném az alternatív személyiségemnek azon adatait, amik a választási kártyán rajta vannak, még mindig el-elcsodálkozom néha, hogy itt nem a mások kicselezése az alapbeállítás.

A terem közepén sorban állt vagy 10 szavazófülke, az egyik oldalon bemész, a másik oldalán kijössz. Ha nincs láb a fülkében, már mehet is a következő. A fülkében átlyukasztott, madzagon lógó tompa ceruza lógott, semmi az erre az alkalomra készíttetett egyen-golyóstoll. Egy poszter odabenn lerajzolta, hogyan kell ikszet tenni valahová (kuncogtam, hogy a rajzon lévő szavazólapon értelmetlen szavak voltak, nehogy ezzel is befolyásolják az embert :) illetve hogy hogyan hajtogasd szépen 3-ba a nagy ívet (az alsó harmadát fel, aztán a felső harmadát le) és már mehettél is. A tulsó oldalon áll az urna, oda bedobod, és már le is van tudva a dolog.

Azon is mulattam, hogy mennyire általános lehet, hogy ilyen nagyok a szavazólapok: a fülkében nem egy vízszintes polc volt, hanem egy hogy is mondjam, görbe lap, amire szépen fel lehetett fektetni ezt a hosszú listát. Elég avíttas volt már, látszott, hogy a többször felhasználós (fa)urnákkal együtt ezeket is sok évtizede nyűvik már a demokráciában edződött dán választópolgárok.

Mindezek után meg egy órát álltam egy másik szavazóhelyül szolgáló iskola előtt az egyik szomszédommal, és egy perselyt szorongatva gyűjtögettem az aprópénzt egy dán gyermekalapítványnak. Az adománygyűjtést szabályozó törvény szerint nem szabad odamenni emberkhez és kéregetni tőlük, csak szépen állni lehet és mosolyogni, így kevéssé érződött kéregetésnek a dolog, és még adakoztak is az emberek. Észrevettem, hogy főleg az idősek, meg azok, akik kisgyerekkel voltak, ők a gyereknek adtak pénzt, hogy bedobhassa és ezzel is tanulja a jó példát.

Jó kis megfigyelésekkel telt a mai napom. (Meg a makrókönyv első két fejezetével. :)
 

Ma süt a nap! Novemberben ez megér egy blogbejegyzést. Meg ha már itt vagyok, beágyazom gyorsan az überkirály Unicum reklámot, amit mondjuk gondolom, otthon a tévéből már mindenki jól ismer. De én csak pár napja kaptam meg és olyan jól esik a szép budapesti képeket (noés a vizilabdás fiúkat) látni, hogy azóta néha megnézegetem. :)

Innentől már nincsen lejjebb!! Haha! :) A minap a munkahelyemen az egyik bentlakónk odaáll mellém és aggodalmasan megkérdezi: Júlia, mi történt a homlokoddal, beütötted a fejed?! Mindez úgy, hogy volt rajtam korrektor ÉS alapozó! Rune, a kollégám dőlt a röhögéstől mellettem. Én meg "nem, nem, csak tudod, ilyen az arcbőröm".... :)

Egyébként még mindig hihetetlen, hogy 7 hétnek kell eltelnie, amíg egy bőrgyógyász elé kerül az ember. December elejére van időpontom, de ehhez kellett egy beutaló a háziorvosomtól, akinél két héttel későbbre kaptam időpontot, majd elmentem a bőrklinikára (4 napi folyamatos sikertelen telefonos próbálkozás után) ahol egyből be is osztottak, pontosan 5 héttel későbbre. Tudom, hogy otthon is hosszúak a várólisták meg minden, de nagyon el vagyok tévedve, ha azt gondolom, hogy ott azért ez kicsit gyorsabban ment volna?!

...tegnap megkaptam a választási részvételre feljogosító kis cetlimet, az Apukám biztos tudja, hogy hogy hívják ezt szépen magyarul, itt nemes egyszerűséggel "valgkort", választási kártya a neve. 

 Szóval véget ért az a jó időszak, amikor szélesen mosolyoghattam lakótársaim felpaprikázott politikai csatározásain, miközben a fasírozottat forgató kanállal hadakoznak és azon veszekednek, kell-e több pénz az egészségügybe, vagy hogy valóban jó ötlet-e csökkenteni az adót (épp január 1-től lép életbe az új adóreform, még át kell olvasnom nekem is, mit is jelent ez az én költségvetésemben). Az a helyzet ugyanis, hogy vagy 60 év szociáldemokrata kormányzás után 2001-től egy jobboldali, liberális gazdaságpolitikával rendelkező kormány tekeri a kereket, a dán munkaadók nagy örömére. Ennek eredményeképpen adócsökkentés, amerikabarát külpolitika (nemhiába a rossz nyelvek szerint egyértelmű kölcsönkenyér visszajár-ajándék: az akkori dán miniszterelnök, a Mohammed-karikatúra botrányban világhírnévre szert tett Anders Fogh Rasmussen tavalyi NATO főtitkári kinevezése), az intézményi rendszer effektivizálása és a központi kontroll növelése, ja és végül, de nem utolsó sorban igen szigorú bevándorlásellenes politika a jellemző.

A baloldali érzelmű, humanista, filantróp, kozmopolita, környezettudatos, jaés persze EU-ellenes, a korosztályom és egyetemi évfolyamom nagy részét kitevő, lelkes, vörösszívű fiatalok persze kevéssé tapsolnak ezen dolgok alakulásához. Én persze a magam posztszocialista társadalmában szocializálódott, keresztény, konzervatív értékrenddel, liberális emberképpel megáldott valójában némileg bicebócán állok mindezen viták közepette.

Eddig elegánsan el tudtam hárítani a hozzászólásra, térfélválasztásra invitálásokat azzal, hogy "á, nálunk eléggé más a politikai rendszer, éshát nekem itt nem véletlenül nincsen szavazati jogom, inkább nem választanék pártot". Hát most ennek sajna vége, 17-én helyhatósági választások lesznek, és tartósan itt élő európai állampolgárként hát sajna nekem is van szavazati jogom. A napokban majd leülök programokat olvasgatni, itt legalább vannak olyanok, úgyhogy az remélhetőleg majd segít eldönteni, ki is kapja jövő kedden az első dán ikszemet. :)

Némileg ellensúlyozandó a minapi nördikus bejegyzést most írok kicsit a lányolvasóknak is. :) Szóval Hash-sel elmentünk még pár hete csizmát venni, merthogy úgy döntöttünk, bölcsebb dolog behódolni az időjárásnak, mint dacolni vele, és különben is a jó lábbeli sok ponttal megdobja az ember közérzeti szintjét. Dánia általában véve egy drága ország, világviszonylatban is, de érdekes módon meglehetősen sok termék az otthoni árakhoz igencsak hasonló áron kapható itt is. Nem nagyságrendi a különbség például ha sampont, ilyen-olyan testápoló terméket, vagy ruhát, számítógépet, elektronikai terméket, CD-t, DVD-t vesz az ember. Az avokádó, a csicseriborsó és a müzlik ezer fajátja például kifejezetten olcsóbb itt, mint odahaza. Na, a csizmák, azok drágák. Végül a lehető legolcsóbb, legegyszerűbb párt sikerült beszerezni, így is belekerült ugyan két havi csellóbérlet árába, viszont bőr, puha, kényelmes, és egy fél birkával van kibélelve! Egyből vettünk is két párral. :)

Ma közgázon befejeztük a mikrókönyvet, és bár már júniusban igyekeztem az őszi költségvetést tehermentesíteni azzal, hogy amazonról olcsóbbpénzért már akkor megrendeltem az amerikai makrókönyvet, most a dán gazdaságot boncolgató kis szörnyetegért megint be kell ruháznom egy fél pár jófajta bőrcsizma árát. Aaaargh.

Már régen nem boldogítottalak Bennetek a tanulmányaimmal kapcsolatos fincsi falatkákkal, de a mai Módszertan ujjgyakorlatunkat meg akarom mutatni. A témánk az irodalomkeresés volt, vagyis hogy hogyan találod meg amit mások alkottak a témádban. A fordítás saját munkám. :)

Minigyakorlat 10 - Irodalom keresés

1) A kutatási témád "választási részvétel".
A megfogalmazott problémád: "Miért szavaznak a választók?"

Futass le egy keresést a Social Science Citations Indexben (www.isiknowledge.com, a szerk. :)
1. Melyik a három leggyakrabban idézett cikk a témában?
2. Van-e angol nyelvű, Dániáról szóló cikk a témában?
3. Van-e olyan cikk, amely azt állítja, hogy az időjárásnak van szerepe?

2) A kutatási témád "A Koppenhágai Iskola" a "Nemzetközi kapcsolatok"-on belül. Különös hangsúllyal a "securitization" fogalmán.

Melyik a három leggyakrabban idézett cikk a témában? 

3) Bonusz minigyakorlat.

- Melyik, dán szerző által írt cikk a leginkább idézett a politikatudományi teruleten?
- Ki a Koppenhágai Egyetem Politikatudományi Intézetének három leggyakrabban idézett kutatója?
- Ki a leginkább idézett dán politikatudományi kutató?

Sajnos már be is fejeztük ezt a mókás témát, és az óra második felében átugrunk a "Kvalitativ tartalomelemzés"-re, ahol is ha minden igaz, a következő minigyakorlatban különböző pártok honlapját fogjuk elemezni. De közben most elkezdte a hozzá tartozó elméletet magyarázni Carina, a tanárnéni, úgyhogy most jobb, ha mentek, publikálok és figyelek rá. :)

Már régen nem voltam akkora buliban, mint amit a Parno Graszt nyomott tegnap a WOMEX, világzenei expón a Koncerthusetben. Az épület komolyzenei énjéről írtam már egyszer, de most egészen új arcát mutatta.

Sajnos ezek pont azok a fényviszonyok, ahol a kicsi kis fényképezőm nem bír mit kezdeni a nyughatatlan célpontokkal, de háttér jól látható.

A koncertterem helyett az aulában és kisebb stúdiókban voltak a koncertek, így az épület az előkelő, komolyzenei koncertteremből hirtelen egy fesztiválosabb, fényekkel játsszó, alternatív környezetté vált. Márti jóvoltából kaptunk jegyet a mókára, úgyhogy egy jó kis magyar estét csaptunk. Mivel a rendezvény maga egy világzenei expó volt, vagyis amolyan kiállítás zenekaroknak, alighanem rajtunk kívül nem túl sokan voltak akik nem dolgozni ("eladni", "venni") voltak ott. De mi azért borítottuk neki a felhőtlen szórakozást kegyetlenül. Ma izomlázam van, annyit táncoltunk.

A Parno Graszt egyébként autentikus, igényes cigányzenét játszó banda, irtó jók, amolyan nem bírod megállni, hogy ne ugrabugrálj amikor szól a zenéjük. Jövő csütörtökön, november 12-én a Gödörben játszanak, hallgassátok meg őket.

 Meg itt vagy egy Tecső link is, ha egy kis mozgásra vágytok. :)