Ma reggel negyed kilenc és kilenc között egészen családi idillbe illő, nyugalmas vasárnap reggeli háromnegyed órám volt a munkahelyemen. Egy kivételével az egész ház aludt, én vártam a 9-kor érkező kollégámat, hogy ne legyek már egyedül, Annamari, egyetlen ébren lévő bennlakónk meg szintén várta őt, mert a 9-kor érkező vasárnap reggelente útba ejt egy pékséget, ahol friss fehér kenyeret, és fejenként egy-egy finom, töltött (pék)süteményt vesz. Ami az otthoni péksüteményekkel szemben sokkal inkább sütemény, mint étel jellegű dolog. Látszott, hogy ma kisüt talán majd a nap, Annamarival a nagy konyhaasztal mellett ültünk, néztük, ahogy egyre világosodik és egyre kékül a fák között az ég, és közben csendben színezgettünk, ki-ki a saját kifestőkönyvébe. Az övébe My Little Pony-k voltak rajzolva, az enyémbe meg makróábrák. Az övé végül szebb lett. :)
2010.02.28. 17:26
én kicsi pónim
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://julcsikadaania.blog.hu/api/trackback/id/tr891802806
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
betonszamár 2010.03.02. 15:14:07
Aranyos bejegyzés, tetszik a finom csattanó. :)
Utolsó kommentek