Mivel a net már 6 (azaz HAT!!) napja halott a házban (és igen, még mindig élek, bár ez számomra is rendkívül meglepö - hosszú ö-t nem tudok írni :/) ezért most ebédszünetben, a suli ámitogépterméböl írok gyorsan.
Repül az idö, már nagyban töltöm negyedik boldog hetemet a Kancakertben (megtudtam nemrég: Stuttgart neve a Stute=kanca + Garten=kert szavakból áll össze, ez nekem eszembe juttatta, hogy mi meg Angela Merkelt hívjuk magyarul bundeskancának, de ezt német barátnem, M. valami miatt nem ertékelte, fura). Van itt minden ami kell, sok tanulás, némi német sör, Jágermester, barátok, család, szerelmi dráma, szóval a munkát leszámítva egészen kerek életet élek. A munka valahogy nem hiányzik mondjuk. Már gond nélkül kiismerem magam a városban, már már rendszeresnek mondható jelleggel maradok fenn buszon, metrón lévén hogy a megálló figyelése helyett olvasással, rendhagyó igék magolásával, vagy legyünk öszinték leginkább aktiv bambulással töltöm az idöt. Már nem nézek soha térképet, így is hazatalálok az iskolából, mert persze máshova nem járok el.
Az elsö három héten tanult dolgokról illetve véletlenszerü benyomásaimról csináltam egy listát a minap, szigorúan fontossági sorrendben, íme, köszönhetöen ennek a délnémet programnak már ezeket tudom:
- felismerni az ÖSSZES euro érmét (nem csak a nagyokat, a centeket is ám!)
- németül beszélni (németekkel) NEM részegen
- 10-ig számolni a kezemen kínaiul, úgy, hogy csak egyik kezemet hasznalom (ez rendkivül hasznos ha pl. fagyival a kezedben szeretned megmutatni, hogy 8-kor találkoztok aznap este)
- megtudtam, hogy van olyan, hogy "budapesterschuhe" ami állitólag valami drága fajta cipöt jelent
- valamint hogy vannak emberek (ök épp ázsiaiak voltak) akik amikor megkérdezik öket, hogy mit tudnak Magyarországról, azt mondjak, hogy "birodalom" illetve hogy "liberális jóléti állam" (az amerikaiak annyit tudtak az országhoz kötni, hogy "zene", de hogy miért azt már nem tudták)
- észrevettem, hogy itt a metrón, buszon, villamoson az emberek a ölükbe/lábuk elé teszik a táskájukat, nem a mellettük lévö székre, akkor se ha csak hárman ülnek a jármüvön
- minden, de MINDEN áldott nap hallok magyar szót, és eddig a három hét alatt kettö alkalommal fordult elö, hogy ez nem egy valami iszonyat módon lepukkant alaktól jött (én nem is értem, hogy tud ennyire sok, ennyire rossz arcú magyar itt csoportosulni)
- eddigi tapasztalataim alapján, (Dánián edzödve) nagy meglepetésemre eddig úgy tünik, itt magyarnak lenni nem szégyen. Ez hozzájárul nagyban a kiegyensúlyozott kedélyállapotomhoz. Ez, meg a sok, Egerszegre emlékeztetö, erdövel borított domb.
Utolsó kommentek