Kis kulturdiplomáciai magánakcióim sorozata folytatódik: a mai napon ismét közelebb léptünk ahhoz, hogy egy maréknyi nemzetözi játszópajtás megtanulja azt az aprócska ámbár nem mellékes részletet a magyarokról, hogy december 6-án bizony nálunk (is) könyörtelenül jön a Mikulás, aki ráadásul Szent Miklós püspök, aki aztán ezzel el is lövi az évre szóló ajándékutalványait, így karácsonykor már csak a Jézuskára számíthatunk.

Miután tegnap este, egy hosszú, átdolgozott hétvége után Zé megetetett jófajta rakott krumplival, majd megnézette velem a Kispál búcsúkoncert dévédét, miközben csak jelképesen próbálta megkadályozni hogy folyamatosan énekeljem Lovival a dalokat, majd hazaverekedtem magam hősiesen a mínusz 4 fokban a biciklimen, hazaérve leültem és üsszepakoltam egy folyosóravaló Mikulás-csomagot. Legutóbbi otthoni utam alkalmával volt alkalmam két virgácsot is beszerezni, ez rendkívül jól jött, mert K és W továbbra sem hagytak fel a cukkolásommal. Idetettem képet mind a virgácsos mind a virgácstalan csomagverzióról.

Reggel a szokásosnál is korábban keltem, részben mivel a félév legutolsó órája kezdődött 8-kor, részben meg mert így ki tudtam settenkedni és feltűnés nélkül a gyanútlan kilincsekre aggatni a csomagokat. Délután hazaérve olyan jó volt a többiek sok-sok kedves reakcióját látni! Aki jobban ismer, kitalálta, hogy ki járt közbe a Mikulás nevében, ők írtak SMS-t, köszöntek szóban, aki nem ismer annyira, ketten is, a konyhakönyvbe írtak köszönőüzit Szent Miklós püspöknek. 

A legeslegjobban viszont az ajándéknak örültem, amit a Mikulás a szekrényembe csempészett.. egy dupla mozijegy-kóla-popcorn csomag és egy cetli miszerint "Julcsi, megérdemelsz egy szabad estét ebben a vizsgaidőszakban". Egészen meghatódtam! :)

Ezen túl ma leadtunk egy dolgozatot és nekiálltunk a másodiknak, és bár a tanulócsoportom mindössze rajtam kívül még 2 főből áll mégis sikerült kettőjük Mikulás-csomagját felcserélve csempészni be a hátizsákjaikba, mondjuk így is egy sikeresebbik akciója volt ennek a napnak. Az már kevésbé, hogy elvágtam a bal kezem gyűrűsujját, de rútúl, azt, ami gyakorláskor a "harmadik ujj" névre hallgat és amit egyszer már E és K esküvője előtt néhány órával, az utolsó ajándékuk csomagolásával már egy aprócska darab híján sikeresen kettőbe hasítottam. Akkor nem tudtam játszani néhány hónapig, most remélem nem kerül ennyire hosszú időre veszélybe a rendkívül ígéretes amatőr csellista karrierem, bár a szomszédom, W lehet hogy nem bánja ezt annyira.

Más hír most nem jut eszembe. Már napok óta hó fedi a befagyott a csatornát.