Jelentem, sok viszontagság után hazaértem. Az elmúlt pár nap érzelmi hullámzásait nehéz lenne összefoglalni meg talán megértetni is, lényeg, hogy soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hevesen fogok vágyódni a koppenhágai reptér után és hogy ilyen boldog leszek, amikor végre ismét megpillantom. Irtó jó, hogy ezeket az élményben és főként stresszben igencsak gazdag napokat megoszthattam Zs-vel, már most érzem, hogy hiányzik ő, Granada meg a spanyol nyelv körülöttem. Elhatároztam, hogy a hétvégén kipróbálom a Zs. édesanyjától kapott pogácsareceptet, valahogy illik a hamu-témához. És egész biztos, hogy nem is olyan sokára már csak nevetni fogunk az egészen.
Ahogy ezen a politikailag abszolút nem korrekt viccen nevettem én is nagyot az imént:
- Mi volt a kimúlt izlandi gazdaság utolsó kívánsága?
- A hamvait szórják szét Európa felett!
További tavaszi jókedvet mindenkinek!
Utolsó kommentek