Julcsikadaania

Ma rendkívül szürreális élményben volt részem (ismét). Munkahelyemen voltam és a tévé előtt a kanapén ülve éppen békésen szürcsölgettük a vacsora utáni kávét, eszegettük a péntek esti nasinak feltálalt gyümölcssalátát, amikor egyszer csak azon vettem észre magam, hogy értem mit mondanak a tévében, de nem úgy, mint máskor, hanem valahogy egész máshogy, mire felpillantva látom, hogy Orbán Viktor beszél a képernyőn, méghozzá dán felirattal. Totálisan oda nem illő szituáció volt. Munkatársam, R is egyből a képernyőre tapadt, szegény bennlakókat egy percre lesisseltük, csak néztem, hogy mi a csuda van már megint Magyarországról a tévében. Legutóbbi ilyen élményem 2006-ban, megérkezésem másnapján volt, mikor reggel bekapcsolva a tévét a Parlament előtt égő autókat mutattak, másodpercek teltek el, mire felfogtam, mi is a furcsa a szituációban, éspedig a dán aláfestőszöveg volt meg a tény, hogy nem a magyar tévét nézem. Szóval ez a mai kicsit hasonló volt. A hétvégi választásokról volt természetesen szó és nem annyira a Fidesz, mint a Jobbik állt középpontban. Bemutattak több részletet a kampányvideójukból is (lásd alant), szintén dán felirattal. Munkatársam elhűlve nézett rám, hogy valóban igaz-e, hogy 15-20 százalék (a dán tévé kissé túlzott) támogatja a pártot, a fáklyát tartó egyenruhások meg a dübörgő stílus és a fel-felvillanó képek eléggé megrázták. Én meg próbáltam neki magyarázni, hogy de az nem is úgy van, meg hogy nem azért támogatják, hanem azért mert a szocialisták micsináltak, meg elővettem minden okos érvet, amit a közelmúltban az Info Rádióban hallottam meg az újságokban olvastam, de valahogy számomra is hihetetlennek tűnt a dolog. Lehet, túl messziről nézem a dolgokat, de leginkább ijedtséggel vegyes érthetetlenséggel szemlélem én is a Jobbik sikerét. Majd vasárnap után okosabbak leszünk ezen a fronton is.