Szóval van a közigazgatás órám, ami egyrészt a félév legizgisebb tantárgya (és tényleg) valamint ráadásul ez az a tárgy, ahol a szemináriumot a babaarcú, julcsisztikus piédzsdí fiú tartja, szóval rendszeresen bejárok. :) És ami miatt ez megér egy aprócska blogbejegyzést, az az, hogy tegnap ismét megerősítést nyertem a "jó helyen vagyok-e, ezt kell-e csinálnom" témakörben. Az órákon általában csendben szoktam lenni, de néha előbukkan egy-egy konstruktív meglátás, mint pl. tegnap is, amikor is az otthon oly divatos, de Dániában nem különösebben bevált PPP beruházásokkal fogalkoztunk. Óra után odamentem a tanárfiúhoz beszélgetni egy kicsit erről, és amikor mondtam, hogy magyar vagyok és hogy nálunk ez hogy megy és hogy ez mit juttatott eszembe és ő erről mit gondol, hát teljesen felvillanyozódott. Úgy éreztem, azon szituációk egyike volt ez, amikor magyarnak lenni Dániában előny, mert a hátizsákomban olyan kavicsok vannak, amik az itteniekneknek nincsenek. És jó látni nagyon, hogy ez kivált másokból egy kis akadémiai érdeklődést.

Vagy csak tetszik neki a szivárványhártyám, persze sose lehet tudni. :)