A tegnapi bejegyzésemben tévedtem: még mindig meg tudnak lepni ezek a dánok. Ma fel voltam készülve egy jófajta sorra a TO-n, mondjuk nem egy ELTE BTK beíratkozási sorra, de azért egy indexfelvételes, 10-15 résztvevős sorra mindenképp. Ma van ugyanis az összes szóbeli vizsgára a szinopszisleadás (a vizsga alapját képző rövid kis írás). Gondoltam, most legalább megnézem, milyen is a tömegkáosz dán stílusban, de csalódnom kellett. A TO helyett több irodára osztották el a leadást tantárgyak szerint. Kettő ember állt előttem a sorban, amikor kijöttem, utánam 3. Az iroda előtti kis beugróban asztal, két szék, az asztalon tűzőgép, toll, minden, amire az utolsó simításhoz szüksége lehet az embernek. Az asztal mögött a sarokban kis polc könyvekkel, egy dísztállal, égő kis hangulatlámpával, két mécsessel. Mármár lehuppantam, annyira hívogató kis olvasósarok volt. Kifelé jövet még észrevettem, hogy egy tanterem méretű terem ajtajára ki van írva: ebédlőszoba. Benéztem, amolyan nagyobbacska ebédlő-jellegű a dolog, azoknak, akik otthon kenegetik az ebédszendvicseiet (a dánok vacsorára esznek meleget) és nem a menzára mennek le. Elképzeltem az ELTE BTK tanárait és adminisztratív alkalmazottait, amint békésen egymás mellett eszegetik az ebédkéjüket, nem az irodájukban a billentyűzetre morzsálva. Még az is lehet, hogy a hallgatók szétcincálása helyett a rivalizáló kollégák is szóba elegyednének egymással.