Ma volt jelentem az utolsó tanóránk a tavaszi szünet előtt, aminek a szépségéből csak némileg von le a tény, hogy ennek örömére holnap délben nyilvánosságra is hozzák a következő (szünet alatt megírandó) dolgozatunk kiírását. Effektívek ám ezek a dánok, pont egy estényi kis szusszanásnyit adnak az embernek, hogy aztán kezdődhessen is az újabb kör. De én nem hagyom elkedvetleníteni magam, inkább élvezem a ragyogó napsütést (a konyhában lévő kanapéról, ablaküvegen keresztül, mert azért nincsen több, mint 6 fok odakinn), kedvemre válogatok két kézzel a korábban el nem olvasott, bepótolnivaló olvasmányok között, valamint előre örömködöm a jövő hétnek. Szünetélményből ugyan mint olyan sok nem jut majd, vasárnap, hétfő, szombat, vasárnap dolgozom (igen, sajnos nagyszombaton és húsvét vasárnap is, szomorú is vagyok miatta, de úgy cseréltem el egy barátnémmal, mert nagyon kérte, hogy neki hadd ne kelljen, úgyhogy legalább jót tettem vele). A maradék napokban (kedd, szerda, csütörtök, péntek, esetleg húsvéthétő és utána kedd, szerda) a dolgozatunkat írjuk egész nap a suliban. Esténként kikapcsolódásképpen a skandi szakdogámat kell majd írnom, ez sajnos nagyon nyomaszt már, az utóbbi időben már alvásproblémáim vannak miatta, úgyhogy muszáj tenni valamit. A koli nagyrészt üres lesz, David Washingtonba megy a tesójához (irigylem kicsit a nagy, nemzeti nagypénteki szertartás miatt, azt mondja, mindig nagyon szép szokott lenni, de még sosem volt ott személyesen), Ségolène-nek vendégei lesznek, a dánok meg nagyrészt hazamennek a családjukhoz. Úgyhogy jobb is, hogy lesz mivel elfoglalni magam.
Például azzal, hogy azon örömködjek, hogy már kevesebb, mint egy hónap, és otthon leszek kicsit! Bizony, úgy is mondhatjuk, hogy már csak 27 nap, avagy 3 darab HVG, de azt is mondhatjuk, hogy éppenhogy lejár az aktuális buszbérletem, már megyek is haza! Bizonyám! Azon kívül legalább ennyire jó, hogy 3 hét múlva jön pár napra Hash, akit már egy éve nem láttam. Egészen hihetetlen lesz, bár vele is valahogy az a helyzet, mint a legtöbb otthoni barátommal, szerencsére van lehetőségünk annyit beszélgetni, levelezni, hogy nem is érzem úgy, hogy távol lenne. Biztos vagyok benne, hogy olyan érzés lesz újra látni, mintha egy hét telt volna el a legutóbbi találkozásunk óta. Már szervezzük, hogy július elején eljön egy-két hétre megint Magyarországra, határozott része a tervnek végre Egerszeget is célba venni, Budapesten már úgyis volt kétszer, sőt már Kecskeméten is, úgyhogy itt az ideje egy igazán szép vidéki várost is megnézni! :)
Köszönöm szépen a hozzászólásokat a gyorskérdésekhez, angyalok vagytok valamennyien!
Utolsó kommentek