Julcsikadaania

Ma leesett egy rakás hó. Már tegnap kezdődött, de akkor még nem hittem volna, hogy komolyan gondolja, így február közepén, de mégis. Hókotrók járnak a városban, még a koli udvarán is körbekörbe andalgott egy, én gyönyörködtem a szép narancsszínű fényekben, amit a lámpa villogása meg az autó körmozgása irtó játékosra varázsolt a miniparkunk fácskáin, lakótársaim közben morogtak, hogy úgy látszik, nincs jobb ötlete a városnak, hogy mire szórja el a pénzét, 5 centis havat totál értelmetlen egy kollégium udvarában hókotróval lapátolni. Kicsit úgy éreztem, mintha az életet kritikusan szemlélő nagymamámat hallanám, de igazuk volt, na. Ma életemben először hallottam érintetlen, friss havat ropogni a kerekem alatt. Persze autóban ülve is hallja az ember, de biciklin sokkal élvezetesebb. Meg ahogy a kis hártyányi porhón csusszan a kerék, hát az irtó mókás. Ma óra után úgy kellett kiásnom a bringámat az egyetem előtt, mondtam is a többieknek, hogy kultúrországokban a bicikli nyári közlekedési eszköz, nem hóra találták ki, de erre ők meg, hogy ne aggódjak, sokkal jobb hóban biciklizni, mint esőben, és tényleg. Annyira jóleső volt a szemerkélő hóban kerekezni (és szép és romantikus), hogy a hazaúton tettem egy kitérőt és elmentem angyalszárnyat venni (meglepően olcsó volt) a szombati bulira, végül mégis mennyországot csinálok, olcsóbb és egyszerűbb, mint minden más (egyébként sokkal izgalmasabb), Betonszamár-féle ötlet, de most kicsit szűkbüdzsetű hónap van, úgyhogy jó lesz így is. Ja, a beszűkült pénzügyi keretek oka, hogy a kis ámítógépem megint rendetlenkedik, úgyhogy rászántam magam a régóta tervezett netbook vásárlásra, rendes gépre még sokáig nem lesz pénzem, és egyre nehezebben vagyok el az előadásokon gép nélkül, a dolgozatírásokról nem is beszélve. Holnap kezdünk dolgozni a következőn, ezen a héten már véget is ér egy tantárgyunk, durva, mi? 
 

jaés ma voltam a Külügyminisztériumban (leadni egy levelet Julie új bankkártyáival, ő a barátné, aki La Pazban gyakornok a dán követségen, és az ő szobáját bitorlom, a diplomata posta gyorsabb és megbízhatóbb, így azzal küldtem, menő, mi?) és megállapítottam, hogy oda kell mennem gyakorlatra: csak az alatt a három perc alatt amit ott töltöttem, két gyönyörű, skandináv fiatalember mosolygott rám, és garantáltan mindkettő 25 fölött volt, nem tudom, mit keresek én még az egyetemen, komolyan. Holnap el is kezdek pályázni! :)