Itt van december elseje, ég a szívünk belseje. A mai nappal hivatalosan beköszöntött Dániában a karácsony. Nem az ádvent, a karácsony. Tegnap a folyosón lakó lányok feldíszítették a konyhát, ami úgy érzem, varázsütésre összement, mozdulni nem lehet a manóktól, karácsonyfáktól (igen, többes szám, 3 darab mini karácsonyfánk van), mikulásoktól, gömböktől, szívecskéktől és csillagos izzósoroktól. Feltűnően nagyítóval kell keresni angyalkát, és egyetlen Kisjézus, Betlehem, vagy bármilyen keresztény szimbólum sem lett a konyhánk lakója. A múltkor egy cikket olvastam az egyik napilapban arról, hogy az utóbbi években eltűntek az angyalkák a karácsonyi polcokról, és helyüket
átvették a csíkos pulcsis, piros sapkás, skandináv mitológiából ittragadt (egyébként szerintem irtó édes) manócskák és télapók. Azt hittem, csak a folyosón lakó lányok díszítenek ilyen lelkesen ennyire korán, talán a vizsgaidőszak közeledtével növekvő tanulnivalóhegyek elkerülése végett, hasznos időelszúrásként, de a munkahelyemre érkezve tapasztalnom kellett, hogy országszerte a december 1-je a karácsonyi dekorációk kiaggatásának parancsolt ünnepe (rá is kérdeztem és tényleg). Otthon még a Mikulás sem jött, de itt már folyamatosan szól a karácsonyi zene, isszuk a forraltbort és közben azon gondolkozom, mennyire fogom mindezt még háromszor is megunni, mire végre tényleg beköszönt a karácsony, és el-elmerengek, hová lett az Ádvent szerintem annyira szép és izgalmas, várakozással teli időszaka. Lehetséges, hogy csak én vagyok ismét konzervatív, de annyira szeretem ezt az időszakot, amikor hetente mindig eggyel több gyertyát gyújtunk meg, ajándékokon gondolkozunk és általában igyekszünk egy kicsit jobbak lenni, mint máskor. Valahogy úgy érzem, ezzel a korai ünnepléssel (már most "boldog karácsony"-nyal koccintottak a többiek a díszítés után) émelyedettnek érzem az ünnepet, mintha innentől kezdve minden nap habostortát kellene reggeliznem. Hogy arról meg ne is beszéljünk, hogy a -számomra legalábbis- valódi tartalom, a Megváltó földrejötte valahol tényleg elveszett. Persze tudom, hogy a karácsony mára markáns jelentésbővülésen ment keresztül és a legtöbbünk számára nem kapcsolódik a keresztény világhoz, valahol mégis szeretném, ha egy kiegyensúlyozott középutat találhatnánk, és a jelentésbővülés nem jelentésátalakulást jelentene. Ennek így van értelme? Mit gondoltok?

De nem szomorkodom, vasárnap Patrick Atya ismét fergetegesen jó prédikációval lelkendeztetett meg minket, és ma vettem egy porcelán angyalkát is, hogy ő mosolyogjon rám az íróasztalomon. És a konyhadekorációhoz pedig hozzátartozik, legyünk igazságosak, hogy habár szerintem túlságosan sok a cicoma, legalább hangulatos és néhány másik konyhával összehasonlítva (reggel az újságért lesétálva volt alkalmam kicsit körbekukkantani, szó szerint, mivel hideg van és ezért végig az épületen belül közlekedem, éljen soká a kör alakú építkezés) legalább nem csúnya vagy kifejezetten ízléstelen.

Közben pedig ma van az AIDS ellenes küzdelem világnapja is, adakoztam is, bár csak 7 korona volt a pénztárcámban, azt bedobtam, és kaptam is cserébe egy reklám óvszert meg egy pirosszalag-kitűzőt, az egyiket eltettem jobb napokra, a másikat kitettem a táskámra, hogy a mai nap se teljen el teljesen hasztalanul.