Csak hogy magyarázzam az ismét pár napos némaságomat (Tanár Úr kérem, én készültem, és egyéb magyarázom a bizonyítványom), illusztrációként elmesélem a mai napom, ami mint minden nap, tegnap este kezdődött (vö. "ha a ma lesz a holnap tegnapja...")
- Szombat. 22.35. Könnyes búcsú a konyhában előrehaladott lerészegedési stádiumban danajozó, szintén Heidi-kosztümös, "Ich bin zo gejl"-eket ordibáló, Oktoberfesztelős játszópajtásoktól. Másnap (ma) reggel dolgozni megyek, úgyhogy elképesztőmód felelős felnőttnek érzem magam és 11-re ágyban vagyok.
- Vasárnap. 5.00. ébresztő
- 5.10. ébresztő
- 5.20. ébresztő
- 5.24. felkelés
- 5.55. indulás. Az émelyítően sörszagú liftben találkozom egy régi ismerősömmel, aki holtrészegen smárol egy számomra vadidegen leánnyal, engem meglátva "khm. sziá"val köszön, de mire a negyedikről a földszintig elérünk már ismét egymásba vannak gabalyodva. A buli még tart, a fáklyák az udvaron még égnek, az ég még koromsötét. A fülemben cseng még a zene, amint a metró felé vacogok.
- 7.00. munkakezdet. Kiderül, hogy tévedésből 3-man vagyunk munkában (részben az én hibám, amiről mélységesen hallgatok, hosszú történet és nem is blogtiszta)
- 8.45. mivel elegen vagyunk, egyik kollégával úgy döntünk, elmegyünk az állatkertbe, ahol a napot (vasárnapi emeltpótlékos órabérrel) verőfényes napsütésben teve-zsiráf-elefánt-láma és még ezernyi más nézéssel illetve póni-tehén-birka és hasonlók simogatásával töltöm. Az Ausztrálián és Tazmánián kívül egyedül a koppenhágai állatkertben fellelhető tazmán ördög (Tazmánia születési ajándéka a dán -anyja révén félig tazmániai ausztrál- trónörökösnek) látványa megspórol nekem egy utat Ausztráliába
- 16.30. hazaérek a munkából
- 16.40. elindulok misére
- 17-18.15. filippinómise, csörgőkarikás gitáros, imádom őket, a templomba beragyog a nap és arra gondolok a dalok közben, hogy ezeket Anyukám is értené, majd egyszer elviszem
- 18.30. hazaérkezem, bedobok egy almát (benzinként a szervezetbe), majd tartok egy dánórát skype-on Corey-nak, aki Vancouverben csücsül és így nála reggel van
- 20.20. végzek az órával és 5 percem van elindulni Karennal kávézni, ahonnan is fél 11-re hazaérek, és már olyan fáradt vagyok, hogy nem bírok ellenállni a blogírás csábításának.
Mindemellett pedig sajnos rájöttem, hogy elindult Ámerikában a Desperate Housewives 5. évadja és le is töltöttem az első két részt (Mads, aki a netrendszerért felelős bizottságnak (igen, Bálint, erre is van bizottság) tagja, megnyugtatott, hogy ha kis mennyiségben csinálom, nyugodtan torrentezhetek, az Ég áldja meg a jószívét :)
Mindezek mellett az elmúlt négy nap tartalmazott még egy Réka-születésnapot (reggeli köszöntéssel, 5-kor keltem, sütit sütöttem, asztalt terítettem, majd teszek fel képet, ígérem), két műszakot, egy jól sikerült randevút, egy koppenhágai kultúrestét (mint a múzeumok éjszakája, csak nagyobb), egy közös főzést és a boldog felismerést, hogy jövő héten őszi szünet van. Ja, meg egy skype-beszélgetést Marcikával!
Úgyhogy: gondoltátok volna? Boldog ember vagyok. :)
Utolsó kommentek