heh, és sikerült ismét átélni azt, amikor lefekszel éjfélkor, felhúzod nyolcra, felébredsz tízkor és azon gondolkozol, hol vagy, ki vagy, és most éppen mit késtél le. Első gondolatom az volt, hogy lekéstem a repülőt, aztán rájöttem, hogy nem utazom sehová, utána rájöttem, hogy a munkahelyemen kéne lennem és nem vagyok, majd aztán megnyugodtam, hogy ma nem megyek, és mire végiggondoltam, hogy nem hétvége van, hanem hétköznap, sőt egészen pontosan kedd, addigra már leizzadtam, de szerencsére a pániktermelte adrenalin némileg fel is ébresztett, így végül meglett a diagnózis: igenis elaludtam, és most éppen egy frissen induló tárgy bevezető előadásán kellene ülnöm, amire irónikus eléggé, kivételesen mindent el is olvastam, illetve hogy ma mégiscsak kell dolgozni menni, de majd csak délután. Szóval laza tíz óra hullajellegű alvás után kimásztam az ágyból, bemásztam az egyetemre, majd elmentem dolgozni, ahol egész nap tévét néztem illetve lazacot zabáltam, majd hazajöttem, ahol -és ismét Réka hibája persze minden- tanulás helyett a gólyatáborra edzve megittam egy szájdert, aztán meg a biztonság kedvéért még egy sört is és hajnali egyig társasjátékoztam a konyhában a drága lakótársaimmal miközben átlag 10 percenként adtam hálát az Égnek amiért itt lakhatok. Úgyhogy most már ismét visszatértem a mostanában már megszokott "tejóég, hat óra múlva fel kell kelnem" állapothoz, úgyhogy fel is mászom az ágyikómba, aki már járt itt, vagy látott képet (amit majd felrakok ide is), tudja, hogy szó szerint értem, egy elhibázott ágyláb-vásárlás következtében Simon -és ezzel jelenleg az én- ágya(m) nagyjából másfél méter magas. Legalább ha részegen leesnék, biztosan felébredek. Hihi.