Ma voltuk Zével szavazni (elnyomtam egy mélyről jövő "hö"-t, amikor a kezembe nyomták a Zala megyei szavazólapot! De annak örültem, hogy így szavazhattam az egyéni jelöltre, azt örömmel tettem. :) Határozottan kellemes élmény volt. Lehet, csak aki huzamosabb ideig élt külföldön érti meg milyen varázsa van belépni egy épületbe ami előtt kinn lobog a nemzeti zászló, ahol a kapun lógó papírra az van írva "szavazóhelyiség jobbra", ahova közeledve félszegen egymásra mosolyogsz a másik irányból közeledőkkel, ahol magyar rendszámú autó parkol az úton, ahol belépve "Jónapot kívánok"-kal köszösz és visszaköszönnek. Ahol hirtelen úgy érzed, egy pillanatra haza csöppentél. Bár sajnos ismét, már többedszerre megállapítottam, hogy irtó fapofák dolgoznak a követségen. Eddig csak szavazni voltam ott (ma harmadszorra), de többször valahogy az volt az érzésem, hogy önmagukat rendkívül fontosnak tartó, fura emberekkel találkozom. Azért jó volt, annak ellenére, hogy a követség elég messze van, szakadt az eső és 5 fok volt, reggel arra gondoltam, ez vajon hány embert fog visszatartani attól, hogy kimásszon Charlottenlundba, Koppenhágától északra. A biciklit vittük a vonaton, mert messze van az állomás, és gumicsizmás, esőnadrágos, esőkabátos felszerelésemmel azon gondolkoztam, engednek-e majd vajon szavazni így, hogy otthon elképzelhetetlen szerelésben jelenek meg. Tisztára gumicsizmás dán lettem. De engedtek. :)

Főztem sonkát, festettem tojást, hagymalével, és bár olyan szép nem lett, mint a nagynénémé, azért a lelkibékémhez elég, mégiscsak igazi a húsvét. :) Ehhez kapcsolódott a nemrég Zével lejátszott kis beszélgetés is.

én: Ja, képzeld vettem dán tormát a sonkához. Kíváncsi vagyok, más-e mint a magyar... Bár az is igaz, miért is lenne más.
Zé: Szerintem gyengébb.
én: Miért?
Zé: Mer' itt minden szarabb.

:D

Áldott húsvétot mindenkinek!