Noésakkor megvan a gólyatábor témája! Minden alkalommal újra és újra ledöbbenek a dánok szervezőkészségén, hogy minden vacak kis partit micsoda energiabedobással képesek a legkisebb részletekig megtervezni, kiosztani, találkozókat szervezni (igen, Bálint, bizottságokat felállítani!) jelmezeket kitalálni és mindezt végrehajtani majd a tanulságokat apróra megtárgyalni. Csak ha végiggondolom, mivel fog járni ez a gólyatábor, már elfáradok. Szóval mivel politikatudományt hallgatunk, természetesen 5 napos, hatalomért folytatott kemény KÜZDELEM lesz az egész. Mindenkire osztottak témát, preferenciát, és kapunk majd küldetést is (azon túl persze, hogy megszerezzük a HATALMAT). Én erdei manó leszek (egyesek troll-nak értelmezik, én szeretném inkább tündésre venni a figurát, ezért még meg kell küzdenem a következő erdei manó-bizottsági ülésen. És most éppen nem viccelek.) Már most nagyon úgy látszik, hogy alaposan élvezni fogom az Édesapám születésnapi ajándékaként fennálló gólyatábori részvételt (juhúúú, juhúúú), főleg, mivel az után kezdődik majd, hogy befejezzük az első szemináriumi dolgozatunkat amin most Christian-nel és Mads-szel (egy másik Mads :) vagyis a tanulócsoportommal (mert ilyenem is vanám) éppen orrbaszájba dolgozunk. Egyébként a srácok jófejek, piszok fiatalok (nem móka), piszok stréberek (nagyon móka) és szerintem okosan is (nem meglepő, a felvettek 98%-a első helyként jelölte meg ezt a helyet és az orvosik után itt a legnagyobb a túljelentkezés. Na, májjer vagyok, hogy én is bekerültem? :)

Közben a bringám továbbra is igényli a szeretetet. Miután szerencsésen (és ingyenesen, ezúttal hivatalosan is bicikliszerelőt váltok) sikerült ideális magasságra emelnem az ülését (ennek a térdeim fognak örülni, már most alábbhagyott bennük a fájás), hazaérve volt pofája defektálni. Úgyhogy holnap mehetek ápoltatni, a többiek kioktattak, hogy a legegyszerűbb, ha új kígyót veszek bele (ha jól értettem, a belső gumit hívják így) és az egészet kicseréltetem. Felháborító, felháborító a sok részeg fiatal által szétdobálódott, szerencsétlen bicikli-kígyókra leselkedő üvegcserepek szeri és száma a környéken. Persze kellett nekem koliba, ráadásul egy egyetemi krampuszra költöznöm, ahol a közbiztonságot csak a heti három-négy alkalommal megrendezésre kerülő, különböző random partikon ténfergő jókedvű B-variáns dánok fenyegetik (mmint azok, akik éppen az alkoholnak köszönhetően levetkőzték az amúgy józanon természetes visszafogott/lúzer/távolságtartó/nyuszi/papírtigris, általam A-állapotként definiált, skandináv voltukat).

A mai nap pedig egy fergeteges homlokracsapós megvilágosodást hozott (bár ezt lehet, csak a dános pajtások értékelik majd), rájöttem ugyanis a Tiger nevű százforintosboltot övező, évek óta kísértő, sanyarú misztérium megoldására! A boltot ugyanis tigrisnek hívják, és minden külföldi anyanyelvének függvényében ennek fényében egyszerűen azt mondja: "A tigerben/tájgerben vettem". Míg a dánok azt mondják: "A tiger butikban vettem". Hogy mi a halálnyuszinak teszi oda mindegyik azt a tutira felesleges "butik" szót! De igen, ma igen rájöttem, és ugye milyen jó trükk, én magam találtam ki: a "tiger" ugyanis a régi dán betűpotyogtató hagyományokon alapulva egyszerűen "tier"-nek ejtendő, ami egy és ugyanaz a "tier", TÍZKORONÁS szóval! Így a bolt egészen egyszerűen tényleg százforintos boltot jelent! Hogy ez nekem két és fél évembe telt! Rejtély. Ti is boldogok vagytok?! :D