Pár napig küzdöttem (ál)szerénységemmel, de végül úgy döntöttem mégis poén, és megosztom veletek tíz másodperces első lépésemet a dán televíziós karrierem során. A minap adtak egy építészeti magazinnak egy részét, ami a kollégiumom egyik vezető építészéről, "A dán építészet királynőjé"-nek nevezett Lene Tranbergről, vagyis egészen pontosan az ő nyaralójáról szólt. A műsorba azért belecsempésztek pár percet a két legfontosabb művéről is, egyik a koppenhágai új színház, a másik az én szeretett, oh, de mennyire nagyon szeretett kollégiumom. Így került bele az én ékes magyar akcentussal és ideges fejbillegetéssel előadott, csodás tíz másodpercem 22.40 és 22.50 perc között. (Ja, amint azt látjátok sajnos a nevemet még ennyi év után sem tudom rendesen kiejteni, viszont a vezetéknevem lebetűzése már elég jól megy. :) Úgy látszik, ilyen mellékes kis előnyökkel jár, ha világhírű építészeti remekműben lakik csak úgy hétköznap az ember (a kollégiumomat tavaly az egyik dán napilap az évtized dán épületének választotta). Sajnos a videót nem tudom beágyazni, de itt megtaláljátok.