Noés akkor megvoltak a kiselőadások, amitől úgy rettegtem, mintha 16 éves lennék, vagy legalábbis még sosem jártam volna egyetemre. És örömmel jelenthetem, hogy kifejezetten jól sikerültek, bár az elsőn úgy éreztem magam, mint a Jóbarátokban Chandler, amikor olyan szemléletesen magyarázza: "És akkor erre azt mondtam, hogy beeeeaah, blaaah, blahhh, krrhhhh...." Szóval azt biztosan tudom, hogy jöttek ki szavak a számon, de hogy ezek értelemmel bírtak-e, illetve felépítettek-e néminemű összefüggő egészet, ebben már kevésbé vagyok biztos. De az emberek figyeltek, és utána a diszkusszióhoz is hozzá bírtam szólni és igen kedves és pozitív visszajelzéseket kaptam, úgyhogy jelenthetem: megtört a jég és innentől már tutira felfelé ível majd a pálya. Közben mára már ismét a jófej srác tartja a Politológiai Alapismeretek órát, jellemző a szerencsémre, hogy a széptanárbácsi utolsó óráját még pont elcsíptük a kiselőadásunkkal, pedig mennyire drukkoltam, hogy ne így legyen, de már mindegy. És a jófej, nemintimidáló sráchoz pedig oda is mentem ma felgöngyölíteni régi tervemet, és megkérdeztem tőle, hogy mit ajánl a dán EU-elnökség tapasztalataiból magyar szemnek hasznos tanulságokat levonó, esetlegesen íródó pépör alapjának, és erre ő komolyan elgondolkozott és azt mondta, hétfőre összeír egy listát, szóval a maga komolyságában kezelte szerény kis kérdésemet. Sőt megkérdezte, honnan jöttem, és azt is elmesélte, hogy mikor ő tanult ugyanitt, volt az osztályukban egy litván lány, aki azóta a litván külügyminisztériumban tanácsadó, és hogy én is vihetem még nagyon sokra, szóval édes volt és egészen a metróállomásig kitartó mosoly-alapot adott.

Közben igen hidegre fordult az idő, éjszakánként már fagy van, és napközben sem érjük el a 10 fokot, így szomorkodva nézem az igoogle-kezdőlapomon, hogy otthon kerek 10 fokkal van mindig melegebb, dehát kellett nekem északnak menni ("Akik élnek, azok délnek mennek, akik haldokolnak, északnak", már Lovi is tudta a tutit) de különben is visszakapom még a télen, mikor itt nem lesz minusz 3-nál rosszabb, otthon meg majd csattognak a minusz 15-ök, jól. Délután 4-kor már koromsötét van, így óraátállítás után, ma is az egyik szerencsétlen bentlakónk ledőlt kicsit délután és este 5-kor mikor felébresztettük teljesen meg volt zavarodva, azt hitte, holnap reggel van.. :) Olyan kis édesek.

És közben szintén örömmel jelenthetem, hogy a múlt héten indult új tantárgyunk, szociológia első számú hozadéka (azon túl, hogy bele sem gondolok, mennyire súlyos, hogy erre a tárgyra is 25 ezer forint volt a szumma tankönyv), hogy úgy érzem, végre megértettem Marx ötleteinek a lényegét, és ennek fényében el is megyek dolgozni: megvalósítom a belső célomat, kapcsolatot teremtek a szükségleteim illetve a tárgyukat képző valóság között, illetve a munka folytán magam is átalakulok. Feltéve persze, hogy valami mocsok tőkés ki nem zsákmányol és el nem idegenít a munkámtól, mert akkor kegyetlenül állati szintre süllyesztődöm, az emberi elfoglaltságom (munka) elállatiasodása illetve az állatias elfoglaltságaim (minden egyéb más) emberiesedése által. Kicsit keveset aludtam ma éjjel is, érzékelhető? :)