Furcsa új szót tanultam ezen a mai estén, amikor az 5 napos vizsgánkat befejezvén (kinyomtatva 3 példányban, szavak megszámolva, oldalak leosztva, nagylelkű csoporttársaim nekemajándékozták a konklúziót, így hozzájuk hasonlóan én is 6 oldallal kontribuáltam, papíron legalábbis a kis szösszenetünkhöz) nagy vidámságban a metrómegálló felé sétálgattunk. Reggel mostanra már meggyógyult, de az elmúlt napok lázától meggyötört kis szerkezetemet még nem ítéltem kerékpárzáshoz elég erősnek, így kivételesen én is a vezetőnélküli szellemmetróval közlekedtem. Az állomás mellé érve, razzia lehetett tán, szám szerint öt darab rendőr-mikrobusz ácsorgott villogva, mire épp telefonon beszélgető csoporttársam felkiáltott "Várj, Apa, te jó ég, éppen itt áll egy, kettő, három, öt darab salátástál!!" Egyikük sem bírta megmagyarázni, hogy a rendőri mikrobuszokat miért hívják salátástálnak. A mai nap rejtélye.

Közben pedig örülök mint egy kismajom a hirtelen jött egész napnyi szabadságnak, hiszen kerek egy nappal fejeztük be előbb a dolgozatunkat, mint kellett volna (nem is vagyok meggyőződve a minőségről, szerintem meglehetsően akadémiatlan, amolyan újságíró-jelleggel írnak ezek a kissrácok, és az én részeimen csúnyán érződik a szárazság, viszont a kötött, logikus felépítés is, hát majd meglássuk, mint mond rá reménytelen szerelmem, a csodálatosan szép tanárbácsi, bár tegnapelőtt egyik lázálmomban nekem szegezte a rettegett kérdést: kedves Júlia, miért nincsen a dolgozatunkon keresztülvonuló, tiszta koncepció?! Amire én csak azt tudtam válaszolni, Tanár Úr kérem, én beteg voltam, ezek a gyerekek meg most jöttek a gimiből, ne tessék minket bántani...) Szóval, hogy a hosszú mondatnak a végére is érjek: a hirtelen jött szabadságomat a rengeteg olvasnivaló megmászása helyett persze a sokkal kellemesebb levélírással, zenehallgatással, Réka-beszélgetéssel töltöttem, most pedig azzal áltatva magam, hogy úgyis eggyel több órám van ma éjjel, mint minden másik éjjel, soká éljen az óraállítás éppen van időm kicsit tájékozódni az otthoni gazdasági helyzetről, mert már három napja is van, hogy nem olvastam cikkeket, szóval akár már le is éghetett az OTP, még azt sem tudnám. Holnaptól ismét némileg több levegőhöz jutok majd, és ha nem vet le megint valamilyen betegség a lábamról, képes leszek emailekre is válaszolni, úgyhogy olvassatok, írjatok, kommenteljetek, tudom, hogy őszi szünet van otthon, úgyhogy egyetemisták, nincsen több kifogás!